Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

/ /

tettek okozzak. Épp ez a lényeges probléma: miképp kapcsolódhat az élet zűrzavara az imánkhoz, a háborgás a nyugalomhoz. Már jó előre rá kell jönnünk, hogy a belső békénk és az élet káosza közötti minden összeütközésben a zavar fog győzni, mert imádságunk gyönge, és az élet kemény. Az élet könyörtelen, imádságunk, benső békénk és nyugalmunk ellenben törékeny. Ha higgadtságunkat akarjuk megtartani, és győzni a- karunk az élet fölött, ennek nem nyílt összeütközés során kell lezajlania, hanem ahogyan a viz nedvesíti be a földet. Az atyák azt mondták, hogy a viz az alázatosság képe, A fenékig süly- lyed le. Ez teljesen igaz, viszont a viz legyőzhetetlen is. Amikor súlya jóvoltából eléri a fenéket, elkezd fölfele szállni, és semmi sem állíthatja meg. Ezt kellene végbevinnie imádságunknak.

Állandó imádság

Nehéz dolog egy álló napon át imádkozni. Néha megpróbáljuk elképzelni, milyen is lehet az. Vagy a szemlélődő szerzetes liturgikus életére, vagy a remete imaéletére gondolunk. Már nem gondolunk viszont ennyire gyakran a mindennapi, rendes életben zajló imaéletre, arra, amikor minden imádsággá válik,, alkalmat nyújt az imára. Pedig ez elég könnyű módja az imádságnak, jóllehet természetesen rendkívül igényes. Keljünk fel reggel, és ajánljuk fel magunkat Istennek.Felébredtünk egy olyan álomból, amely elválaszt a tegnaptól. A felébredés uj valósággal ajándékoz meg, egy mindezidáig sohasem létezett nappal, ismeretlen idővel és térrel, mely az érintetlen hómezőhöz hasonlóan terüli el előttünk. Kérjük az Urat, hogy áldja meg ezt a napot, s áldjon meg benne bennünket is. Amikor pedig ezt megtettük, vegyük komolyan kérésünket, és a reá kapott csöndes választ is. Isten megáldott bennünket, áldása velünk marad mindig mindenben, amit csak teszünk, s ami csak képes ennek az áldásnak befogadására. Csak akkor veszítjük el ezt, hogyha elfordulunk Istentől. Isten pedig a közelünkben marad még ilyenkor is, készen arra, hogy segítségünkre jöjjön, készen arra, hogy visszaadja azt a kegyelmet, melyet mi visz44