Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
szautasitunk. Isten fegyverzetét vettük fel, ahogy Szent Pál mondja az efezusi levél hatodik fejezetében. Hit, remény és szeretet a mi fegyverzetünk és kiáltásunk Isten felé. S ezt a napot kegyelemben és dicsőségben kezdjük el, az Ur keresztjével és halálával testünkben. Aztán magát a napot is megáldotta Isten. Nem azt jelenti-e az, hogy minden, ami velünk ezalatt történik, Isten akaratához tartozik? Ha valaki azt hinné, hogy a dolgokat csupán a sors irányítja, akkor nem hisz Istenben. Ám ha mindent, ami csak történik, és mindenkit, aki hozzánk jön, az iménti lelkülettel fogadunk, meglátjuk, hogy azt kaptuk hivatásul, hogy mindenben keresztény módra munkálkodjunk. Mindenkihez küldetésünk van, akivel csak , útközben találkozunk: vagy adni, vagy kapni kell, s néha egészen anélkül, hogy egyáltalán tudnánk erről. Néha megtapasztaljuk a csodát, hogy abból adunk, amit nem birtoklunk, máskor pedig saját vérünkkel kell fizetnünk azért, amit adunk. Kapni is tudnunk kell. Képesnek kell lennünk találkozni felebarátunkkal olyan módon, ahogy ennek a tanulmánynak kezdetén próbáltuk leírni. Képesnek kell lennünk rátekinteni, meghallgatni őt, csöndben maradni, figyelni, képesnek kell lennünk arra, hogy szeressük, és hogy teljes szívvel válaszoljunk arra, amit kapunk, legyen az keserűség vagy öröm, szomorú, vagy csodálatos dolog. Teljesen nyitottnak kell lennünk, szinte gittnek kell lennünk Isten markában. így életünk eseményei, Isten ajándékaként elfogadva, alkalmat adnak majd arra, hogy folyamatosan alkotó lények legyünk,keresztény módra munkálkodva. A keresztényeknek túl gyakran szokásává lett az, hogy a- mikor valamilyen probléma vagy veszély merül föl, az Úrhoz fordulnak ezzel a kiáltással: "Uram, védj meg minket, óvjál bennünket, harcolj érettünk!" Milyen sokszor kénytelen az Ur szomorúan ránk tekinteni, és csöndesen kimondani azt, amit magunk is megérthetnénk, ha szivünk nem volna ennyire süket a félelemtől: "Hisz én éppen ebbe a helyzetbe küldtelek titeket, hogy harcoljatok értem! Hát talán nem a Mennyek Országa hadseregének tagjai és élharcosai vagytok, amelyet azért küldtem 45
