Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Henri de Lubac: Szembesülés a jelenkori ateizmussal
egy vallás), , aki magát teszi Istenné. Mi történt? Összeütközés, küzdelem, anathéma? Ez is megtörténhetett volna; de nem ez történt. Az (irgalmas) szamaritánus régi története lett a Zsinat lelkiségének a modellje. Határtalan szimpátia árasztotta el teljes egészében. Az emberi igények felfedezése (s ezek annál nagyobbak, mennél nagyobbá válik a föld fia) kötötte le Zsinatunk figyelmét. . " Más szóval, békés vetélkedés utján azt kívánjuk tényekkel és elmélettel megmutatni, hogy mi keresztények is "tiszteletben tartjuk az ember méltóságát, jobban mint bárki más". S az ateizmus bármilyen tipusát képviselje is az előttünk lévő ember, testvérünknek tekintjük, hisszük, hogy velünk együtt meghívást kapott az örök üdvösségre, mely az Istenben való élet, s tudjuk azt is, hogy most a földön vele kell élnünk, dolgoznunk és szenvednünk. Először is arra törekszünk,hogy meg- hallga ssuk, hogy behatoljunk igazságaiba, nehézségeibe, hogy megértsük éppen a meg nem értéseit, lelki nyugtalanságát vagy nyugalmát, hogy szólhassunk hozzá, méghozzá lehetőség szerint úgy, hogy felébresszük és meggyőzzük. Az elátkozás vagy a visszahúzódás helyett arra törekszünk, hogy amennyiben alkalom adódik rá, igaz dialógust építsünk ki, mely "a lelki kap - csolatteremtés művészete”, s mely mindenki felé "szívélyességet, megbecsülést, szimpátiát, jőszándékot" tételez fel. Sőt olyan dialógust szeretnénk, mely barátivá válik, de'ugyanakkor követeli tőlünk a meggyőződést, hogy a keresztény ember "nem választhatja el üdvösségét mások üdvösségének keresésétől". Olvassuk el itt újra az "Ecclesiam suam" néhány sorát. "A modern ateista gondolatvilága legmélyén nyugtalanságának és tagadásának indítékait" kell megragadnunk. Ok ugyanis távol állnak attól, hogy kizárólag racionalisták legyenek. Az esetek többségében "komplexeknek és sokrétűeknek találjuk őket... Néha úgy látjuk, hogy magából az isteni világ bemutatására törekvő igényből születnek: fennköltebben és tisztábban szeretnék ugyanis bemutatni ezt az embert annál, mint amit a nyelv és kultusz bizonyos tökéletlen formái fejeznek ki; ezekkel a formákkal kapcsolatban el kell töprengenünk azon, hogyan tegyük 362
