Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus

viselőjeként, az Ur számára pedig a közösség képviselőjeként jelenik meg. De mekkora teológiai súlya, és milyen bizonyos - sági foka van ennek a kijelentésnek (13)? Hivatkoznak még ar­ra is, hogy a hivő nép finom vallásos érzékkel rendelkezik a szentáldozat bemutatójának hagyományos cölibátusa iránt. De vajon mire alapozódik ez a vallásos érzék?Nem él-e még min­dig a hivő nép körében az az elképzelés, hogy a kultikus tisz- tátalanság a szexuális élet következménye? Ennek az elképze­lésnek viszont még ha a történelem folyamán oly nagy hatá­sa is volt, számunkra nem lehet teológiai jelentősége. Vajon a cölibátus kötelezettségének az eucharisztiát ünneplő papra való leszűkítése nem adna-e újra tápot ennek az elképzelésnek? A történelem folyamán a klerikusok cölibátusának iga­zolására még egyéb hagyományos érvek is előkerültek. Nem félő-e, hogy ezek is veszítenek súlyúkból, ha engedélyezik a nős diakonátust? Nagy hatással volt a cölibátus eszméjének fej.- lődésére az a gondolat, hogy "vannak, akik a mennyek orszá­gáért képtelenek a házasságra” (Mt 19,12) /14/. Mondhatjuk-e , hogy a diakónus "alkalmas” a házasságra, ha a pap "alkalmat­lan"? S mi a helyzet a többi eszmével, melyek a szüzesség és a cölibátus értelmezésében oly nagy szerepet kaptak? Itt van például a szüzességben élők Istennel való házasságának gondolata (amelyet férfiember természetéből fakadóan alig-alig képzelhet el magának); a nem végleges állapot és az eszkaton megjelenítése; az a szoros kapcsolat, amely a szüzességet és a személyes tökéletességet eredményezi szemben a házasem­ber megosztottságával. Valóban nem szabad leértékelnünk á diakónusi és a teljes papi hivatal közötti különbséget sem. De nincs-e a kettő között annyi közös, hogy nehezebb lesz a papi cölibátus értékének eszméjét gyümölcsözően bemutatnunk, ha engedélyezzük a nős diakonátust? Valóban nem szabad megszo­rításokat tennünk a generatio carnalis és a generatio spiritua­lis szembenállásával kapcsolatban. A modern teológia - nem is beszélve a laikusokról - igen tiltakozna, ha valaki a fel­szentelt házasember feladatát a generatio carnalis biológiai 341

Next

/
Oldalképek
Tartalom