Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Paul Winninger: Diakónus és laikus

ház történelmében olyan példát, hogy egy közösség megmaradt volna katolikus egyháznak, miután a hierarchia eltűnt. Krisztus az egyházat - mind az egész, mind a helyi egyházat - úgy Írja le, mint nyájat, melyet pásztor vezet. Egy rendeltetése szerinti laikus nem pásztor. Misszionárius lehet, s annak is kell lennie. De nem tudja az egyházat összefogni, s a hierarchiát helyettesíteni. A pap helyettesítheti a diakónust; a magasabb fokozat át tudja venni az alacsonyabb fokozat feladatát; a püspök pedig a hatalom teljességével rendelkezik. Ám a fordítottja nem áll. A laikus nem tudja a diakónust helyettesíteni. Legfeljebb egy-egy konkrét cselekedetben. A plébánia mint helyi egyház teológiája két igazságot mutat fel világosan. Egyrészt az egyház a keresztény népnek egy helyi közösségben válik láthatóvá, ahol konkrétan megtapasztalják és megélik az egyházat. Ha ez hiányzik, fennáll a veszély, hogy az egyház elnevezés már nem jogosult. Másrészt a megkereszteltek egy csoportja csak egy pásztor - aki legalábbis egy diakónus - jelenléte által lesz igazán közösséggé. Ha ez hiányzik, akkor elhagyottak egyháza keletkezik. Ha egy ilyen, pusztulással fenyegetett közösségben egy világi hivő kezébe veszi a vezetést, akkor valójában már nem laikus többé; az átvett feladatok által pásztorrá válik, hatalmánál fogva és kívánsága szerint - ha a szükséges felszentelés nélkül is - diakónus, pap, "episzko- posz" (felügyelő, pásztor).

5. A diakónus és laikus alapjában olyan viszonyban van egymással, mint a pap és a laikus

Miután ezt levezettük, elegendő egy szóval megvilágitani az összefüggést a diakónus és a szervezett katolikus tevékenység között; ezek ugyanazok az összefüggések, amelyek a papok és a szervezett katolikus tevékenység között fennállnak. A diakónus helyzeténél fogva, karizmája és joghatósága szerint az aktiv laikusok csoportjának tanácsadója, illetve ösztönzője lehet. Egyik különösen fontos feladata a diakónusnak a pap nélküli közösségekben, hogy a missziós lelkűiét felébresztésén fáradozzon, lé trehozzon egy elit csoportot, amely képes arra.

332