Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Paul Winninger: Diakónus és laikus

hogy az evangélium igazságát az élet különböző területeire ki­sugározza. A diakonátus és a szervezett katolikus tevékenység spe­cifikusan különböző. Nem túl szerencsés dolog a diakonátus - rrtl, mint a szervezett katolikus tevékenység "koronájáról" be­szélni, amint ezt néha megteszik abban az értelemben, hogy ez utóbbi a szentelésben beteljesedésre törekszik. Ez csak ak­kor volna helyénvaló, ha egy apostoli hivatás egyéni esetéről lenne szó, amely először a katolikus akcióban tevékenykedik, s később megy át abba a szándékba, hogy az egyháznak szenteli magát, mint ahogy előfordul, hogy egy aktiv laikus belép a szemináriumba és pap lesz. Fz ellen nyilvánvalóan nem lehet ellenvetésünk. A szervezett katolikus tevékenységet az egyház hivatalosan a laikusokra mint laikusokra ruházta, igy e terü­leten meg is elégszik velük. Ha egyesek a diakonátusban a világiak apostolkodásának veszé­lyeztetését látják, akkor ehhez még meg kell jegyezni, hogy ez az aggódás nem a teológusoktól, vagy a szervezett katolikus tevékerység vezetőitől származik, legalábbis Franciaországban nem. Éppen az ő hallgatásuk a mai napig azt mutatja, hogy helyesen értették meg a tervezett diakonátust mint olyat hogy mi is az valójában: klerikusi hivatal, specifikusan különböző a laikusok működésétől, könnyítése, illetve tisztulása a papság helyzetének, hivatal, amely az egyházirend szentsége megúju­lásának beteljesedését Ígéri. Fordította: Molnár Ferenc 333

Next

/
Oldalképek
Tartalom