Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Molnár Ferenc: Megjegyzések Szent Jeromosnak a Márk-evangélium harmadik fejezetéhez irt kommentárjához

tett módon voltak képesek kifejezni. Az Újszövetség viszont a Szentleiket birtokló apostolokra nyúlik vissza. A Szentirás mélyebb, lelki értelme mint a sugalmazás fő következménye je- lentkezik.Az egzegéta feladata az, hogy a betűt vizsgálva és a Szentlélektől vezettetve a lelki értelmet felfedje, magáévá tegye és saját korának nyelvén, a közösség szükségletei szerint elmagyarázza. A sugalmazott iró és a sugalmazott egzegéta között megjelenik a párhuzam: mindkettő Isten mélységeit tapasztalja meg a betű mögött,

A patrisztikus kor szentirás-teológiájának távlata mesz- szenéző, ezért mindig képes alkalmazkodni hallgatói szükségleteihez. A nagy magyarázók képesek a kor legnagyobb igényei szerint elemezni a Szentirást és az egyszerű nép számára megragadó, talpraesetten rövid, de teolőgialág tartalmas ho- miliákkal magyarázni a bibliai olvasmányokat. A patrisztikus gyakorlat révén a Szentirás egyszerre válik a teológia gerincévé és a keresztény nép mindennapi kenyerévé. Röviden ismertetem Órigenész gyakorlati utasításait a szentirás-magyarázatra vonatkozóan (1).

1. Először, ha lehetséges, mindenkor a szöveg történeti, szó szerinti értelmét kell meghatározni, mert ez épitő lehet az átlagkeresztény számára, ugyanakkor nélkülözhetetlen a doketizmus elleni harcban.

De nem minden szövegnek van szó szerinti értelme; ha ez nincs, biztos jele annak, hogy a pneumatikus (spirituális) értelmet kell keresni. Számos jel van magában az írásban, a- mely megmutatja, mikor kell a pneumatikus értelmet keresni:

a) amikor a történeti- sző szerinti értelem lehetetlennek,értelmetlennek, méltatlannak látszik, vagy valami más módon nehézségekbe ütközik;

b) amikor a szöveg metaforikusán beszél;

c) amikor valami szokatlan, rendkívüli van a szövegben;

1/ Az összefoglalást Kaulics László Órigenész hermeneuti- kája cimü dolgozatából vettem át.

264