Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Melles Tivadar: A tékozló fiu
lik meg a megtérőt, az elveszettet, az életre kelőt. Egyetemes érvényű a megtérőt illető bánásmód, hiszen Isten egyszülött Fiát adta értünk, emberekért. A Fiú örökségében részesülünk, szép előképe megváltásunknak a tékozló fiú története. 2 khiazmatikus szerkezetet is találunk: A=15, 18-19 Apám vétkeztem.. B=15, 20a... apjához B’=15, 20b Apja ... A’=15, 21-22 Apám vétkeztem... Továbbá a másik a=15, 22-24 halott volt.. b=15, 25-27.. hizlalt borjut b’=15, 29-30.. hizlalt borjut a’=15,31-32 halott volt __ Két párhuzamos történetként a tékozló fiú és az otthonmaradó fiú elbeszéléseként is szemlélhetjük a parabolát, ahol a belső egységet a zárőmondatok azonosságán (15,24a. __ megkerült, 15,32 ... megkerült) kivül a szerkezet is alátámasztja. Az 1-es ábrán látjuk, hogy a 2 párhuzamos történetben az elbeszélő és párbeszédes részek szisztématikusan váltakoznak és igy 2 koncentrikus középpontú szerkezetet alkotnak. A "szinopszisban” egymás mellé kerültek a struktúrában azonos helyet elfoglaló elemek, amelyek a formai hasonlóságon (elbeszélő V. párbeszédes rész) túlmenően tartalmi összefüggést (azonosság, ellentét) is mutatnak. A középponttól "legtávolabbi" párbeszédben szembesül az örökségét kérő fiú apjának Intézkedéseivel, ugyanakkor a tartalmi azonosság hangsúlyosan kibontakozik a két nagy egység között (megkerült, hazakerült, megkerült). A csúcsponthoz közelebb a következő dialógusban szintén éles ellentét feszül a tékozló fiú és az otthonmaradó báty beszéde között, mig a koncentrikusan szimmetrikus szerkezeten belül teljes az összhang. (Apám vétkeztem és ismét apám vétkeztem illetve a dialógus, a megszólítás hiánya és "egyszer sem szegtem meg parancsaidat"). Érdemes talán felidéznünk a farizeus és vámos Lk. 18, 9 történetét és párhuzamba állítani e helyekkel. 182
