Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
Anthony Bloom IMÁDSÁGOS TALÁLKOZÁSOK Felfedezés Az imádság Isten keresése, találkozás Istennel, majd pedig a találkozáson túl közösségre lépés ővele.Tehát egyidejűleg cselekvés, állapot és szituáció: sajátos helyzet Istenhez és a te- remtményi világhoz viszonyítva. Forrása az a felismerés, hogy világunk nem egyszerűen az idő és tér kategóriáiba bebörtönzött kétdimenziós világ; nem valami sekélyes világ, ahol csak a dolgok felszínével lehetne találkozni, mégpedig ürességet takaró átláthatatlan felszínnel. Az ima abból a felfedezésből születik meg, hogy a világnak mélységei vannak, hogy nemcsak látható dolgokkal vagyunk körülvéve, hanem egyúttal láthatatlan dolgokban elmerülve, láthatatlan dolgoktól átjárva is élünk. Ez a láthatatlan világ pedig nem más, mint együttes jelenléte a mindenek fölötti fönségnek, Istennek, és saját legmélyebb valóságunknak. A látható és láthatatlan nem áll ellentétben egy- mással, de nem is helyezhető úgy egymás mellé, mint egy ösz- szeadási művelet két tagja. Egyszerre vannak jelen, ahogyan a tűz van jelen a vörösre izzott vasban. Titokzatos módon egészítik ki egymást, s ezt hívja az angol iró, Charles Williams "egymásba-tartozásnak", koinherenciának: ilyen például az örökkévalóság jelenléte az időben, a jövőé a jelenben, s ugyanilyen minden egyes pillanat jelenléte az örökkévalóságban; amikor múlt és jelen és jövő egyszerre valósul meg eszkatológikus módon, kölcsönösen egymásban rejtőzve, akárcsak a fa a magban. Aki pusztán a látható világban él, felszínesen él: nem vesz tudomást Isten létezéséről, de még a teremtett lét mélységeiről sem. Önmagunkat ítéljük halálra, ha csupán a világ felszínét vesszük észre. Ha azonban mélyebbre tekintünk, a dolgok legmélyén valamilyen súlypontra bukkanunk: a megmá- sithatatlanságra. 17
