Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
- A geometriai kiterjedésben nincs igazi benső mivolt. Tökéletes a végesség, korlátoltság. Az ilyen alakzatok világát ki lehet terjeszteni ugyan, de lehetetlen mélyiteni. Az emberi szív ellenben mély. Ha eljutottunk az élet forrásához, rádöbbenünk, hogy ez már a túloldalról, odaátröl ered. Az emberi szív nyitva áll a láthatatlan előtt. Nem a mélylélektani láthatatlan, hanem a végnélküli láthatatlan, az isteni teremtő ige, sőt tulajdonképp maga Isten előtt. Az önmagunkhoz való visszatérés tehát nem az introverziőval, a befelé fordulással azonos, hanem egyúttal tulemelkedést jelent korlátolt énünk határain. Aranyszáju Szent János mondotta: "Ha fölfedezed szived ajtaját, a menny kapujára bukkansz”. - Saját mélységeink felfedezése aztán együttjár mások mélységeinek felismerésével. Mindenkinek saját mérhetetlensége van. S itt szándékosan használom a "mérhetetlenség" szót. Arra utal ez, hogy a mélységet nem lehet bemérni. Nem mintha túl nagy volna ahhoz, hogy mértékeinkkel elérjük, hanem mert minősége nem lehet tárgya semmilyen mérésnek. Mérhetetlen hivatásunk az isteni természetben való részesedésre szól, saját mélységeink fölfedezése közben pedig rábukkanunk Istenre, akit láthatatlan szomszédunknak is nevezhetnénk: a Lélekre, Krisztusra, s az Atyára. Egyúttal fölfedezzük Isten mérhetetlenségét és örökkévalóságát a bennünket környező világban. Ez az imádság kezdete: az időből, térből és szilárd de mégis örökké változó mélységből álló háromdimenziós világ felismerése. Háromalaku kapcsolat Imának hívjuk azt a kapcsolatot, mely a látható ember és a láthatatlan X között jön létre. Ezért említettem, hogy az ima keresés: mélységeink láthatatlan világának kutatása, mégpedig azoké a mélységeké, melyeket csak Isten ismer és egyedül ő tud feltárni előttünk. Imádságban keressük és találjuk meg kölcsönösen Istent és önmagunkat. Először persze csak tapogatózunk a földerengő uj látvány virradatában. Aztán idővel valami világosabb fény megmutatja, hogy mit is láthatunk meg a láthatatlanból és abból a láthatóból, amely már saját mérhe18
