Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Klaus-Dietrich Schunk: Az ószövetségi próféták eszkatológiája s annak átalakulása a fogságban és a fogság utáni időkben

maradhat fenn, amely feltétlenül és kizárólagosan alárendeli magát Jahve akaratának és uralmának; - az ugyancsak Szofóni- ástől származó 18.a. vers ezt igy fogalmazza meg negativ formában: "Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket".

A fenti Szofóniás-szövegrészből kiderül azonban még valami más is: mindjárt az elején a próféta kétszer is kihangsúlyozza, hogy Jahve napja közel van. Ezek a kifejezések későbbi prófétáknál is előfordulnak, különösen Ezekielnél (30,3), Ab- diásnál (15) és Joelnél (1,15; 2,1; 4,14). Nagy valószínűség - gel állíthatjuk, hogy az eszkatológia területén Szofőniásnál (Kr. e. 630 körül) első Ízben az időprobléma is felbukkan, de természetesen még csak olyan értelemben, hogy mikor kezdődik az eszkaton; azt a kérdést, hogy vajon az eszkaton a történelemnek és a világnak a végét is jelenti-e majd, Szofóniás még nem ismerte és nem is válaszolta meg.

0 0

2. A "maradék" = s ár, s érit

A fentebb bemutatott nagyon jelentős "Jahve-napja" - próféciák (íz.; Szof.) nem elszigetelt egységek. Hozzájuk csatlakoznak és egyben igazolják is őket azok a prófétai beszédek, melyek egy bizonyos "maradékról" adnak hirt. E "maradék" éli túl csupán Jahve-napját. Az előbb sem tárgyaltuk, s most sem fogjuk érinteni azt a kérdést, hogy honnan vették át a próféták a szőbanforgó fogalmat és hogy mit jelentett az eredetileg; - jelen összefüggésünkben nincs jelentősége továbbá annak sem, hogy mind a "maradék", mind pedig a "Jahve-napja" fogalma előfordul az Ószövetségben egyéb, nem-eszkatolőgikus használatban is. Mindössze annyit szeretnénk csupán ez alkalommal is bizonyítani, hogy amikor a próféták a Jahve-nap utáni esz- katonban élőket többször is "maradékként" emlegetik, akkor nem valami történelmen és időn kívül létező ideális közösségre gondolnak.

A "maradék" gondolata igen jelentős már az első irőprófé- tánál, Ámosznál is. Szorosan kapcsolódik Ámosznak a Jahve169