Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Klaus-Dietrich Schunk: Az ószövetségi próféták eszkatológiája s annak átalakulása a fogságban és a fogság utáni időkben
napjáról mondott klasszikus próféciájához. Ám. 5, 14 -15-ben fordul elő és igy hangzik: 14 A jót keressétek, ne a rosszat, hogy éljetek. Akkor valóban veletek lesz az Ur, a Seregek Istene, amint most állítjátok! 15 Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban! Talán megkegyelmez az Ur, a Seregek Istene József maradékának. Ez a jövendölés egyértelmű: Ámosz szerint fennmarad majd a népnek egy bizonyos "maradéka" - a 15.v.ben szereplő "József" szó Izraelt, ill. az északi ország lakosságát jelenti -, mégpedig az a maradék, amelyet Jahve elhalmoz majd kegyelmével. Ez a kegyelem az ember egészen konkrét tetteitől függ, attól, hogy ki-ki hogyan viselkedik embertársával szemben. Jót tenni és igazságosságot gyakorolni: ezek a magatartásformák kedvesek Jahve előtt, aki ezeket valóra váltja, élni fog (14. v. ). Ezt az "élni" szót - sőt W. Rudolph "életben maradni"-nak fordítja - aligha lehet másképp érteni, mint úgy, hogy Jahve napján, Jahve Ítélete után is létezni; a sző tehát egyrészt utalást tartalmaz az eszkatonban megvalósuló uj életre, másrészt megerősíti a 15. v.-ben szereplő seérit (="maradék") szó eszkato- lógikus értelmezését. A "talán" szócska (15.v.) semmi esetre sem jelent bizonytalanságot a "maradékot" hirdető prófétai szavakban; sokkal inkább arról van itt szó, hogy Amosz még ezzel is ("talán”) biztosítani akarja Jahve abszolút szabadságát és szuverenitását, amelyek minden döntését jellemzik. Az idézett Amosz-szövegrész tehát egyértelműen állítja,hogy eszkatológikus közösség formájában megmarad majd a népnek egy kis része, nevezetesen azok, akik Jahve akarata szerint 170
