Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Klaus-Dietrich Schunk: Az ószövetségi próféták eszkatológiája s annak átalakulása a fogságban és a fogság utáni időkben

II.

1. "Jahve napja" = Jóm Jahve

Mint arról már föntebb beszéltem, a fogság előtti próféták közvetlenül Jahve egészen uj és végleges üdv-uralmának kezdete elé helyezik Jahve itélőbirői ténykedését, az un. Jahve napját. Ez teljesen érthető, ha arra gondolunk, mennyire elégedetlenek voltak népük vallásos magatartásával s milyen sokat foglalkoztak ennek következményével, a pusztulással. Jahve napja lezárja az eddigi megromlott létet, és úgyszólván az eszkaton- hoz vezető hídon helyezkedik el. Kikerülhetetlen átkelőhelyet jelent az eszkaton felé, ettől nem választható el. Nagyon jól megfigyelhető mindez az alábbi néhány versben, melyek Izaiás prófétától származnak. íz. 2, 12-17 eredeti szövege igy hangzik fordításban:

12 Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet,

és minden nagyravágyást.

13 Megalázza Libanonnak minden cédrusát,

Básán minden tölgyéti

14 mind a magas hegyeket,

és mind a kiemelkedő dombokat,

15 mind a büszke tornyokat

és mind az erős várfalat,

16 Tarsis minden hajóját

és az összes értékes holmit...

17 Meggörnyed az emberi nagyság

és az emberek gőgjét megaláztatás éri.

Egyedül az Ur lesz magasztos

azon a napon.

Mindenekelőtt az derül ki ebből a néhány versből, hogy "Jahve napja” nagy, mindenütt egyformán hatékony Ítéletnap lesz, a- mely elől senki sem futhat el. Kiderül továbbá az is, hogy ezen Ítéletnap felől nem rendelkezünk semmiféle időbeli támponttal. Még kevésbé van szó arról, hogy ez a nap a történe167