Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

Lelki szárazság időszakában, amikor csak erőfeszitéssel tudunk imádkozni, legnagyobb támaszunk az állhatatosság és az elszántság, mindkettő segitségével, akarati erőfeszitéssel kény- szeritjllk magunkat arra, tekintet nélkül érzéseinkre, hogy Isten elé álljunk és beszéljünk Hozzá, egyszerűen azért, mert O az Isten, és mi az O teremtményei vagyunk. Bármit is érzilnk egy adott pillanatban, a helyzetünk ugyanaz marad; Isten továbbra is a mi Teremtőnk, Megváltónk. Urunk és egyetlen célunk, Ofelé irányul minden vágyunk, O az egyetlen, aki életünknek értelmet adhat.

Néha úgy érezzük, hogy méltatlanok vagyunk az imádságra, sőt, nincs jogunk imádkozni: ez ismét kisértés. Minden csepp viz, akár egy kis tócsából vagy az óceánból száll fel, megtisztul a párolgás folyamatában; ugyanígy száll fel minden i- mádságunk Istenhez. Minél csüggedtebbnek érezzük magunkat, annál nagyobb szükségünk van az imára, kétségkívül igaz az, amit Kronstadti János tapasztalt egy nap, imádság közben, amikor a Kisértő nézte mereven, és ezt mormogta: "Te képmutató, hogy merészelsz imádkozni szennyes elméddel, melyben minden gondolatot látok". János igy válaszolt: "Éppen azért imádkozom Istenhez, mert elmém telve van olyan gondolatokkal, melyektől irtózom és harcolok ellenük”.

Akár a Jézus-imát, vagy más hagyományos imát használjuk, gyakran kérdezzük, van-e jogunk arra, hogy ezt használjuk? Hogyan mondhatnánk mi ezt, mint saját szavainkat? Ha olyan imádságokat használunk, amelyeket szentek, imádságos emberek Írtak tapasztalatuk eredményeként, bizonyosak lehetünk, ha elég figyelmesek vagyunk, e szavak sajátjainkká válnak, fokozatosan belenövünk a mélyükön rejlő tartalomba, és átalakítanak bennünket Isten kegyelmével, aki válaszol erőfeszítéseinkre. A Jézus-imával, bizonyos fokig könnyebb a helyzet, mert minél rosszabb állapotban vagyunk, annál egyszerűbb megértenünk, hogy Isten színe elé állva, mindössze ennyit mondhatunk: "Kirie eleiszon", "Uram irgalmazz".

116