Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

gukban foglalják, minden lehetséges ránk gyakorolt hatását: "Ne legyen rá gondod, hogy mi következik ezután, meg fogod látni, amikor eljön."

Aszkétikus imádság

Amikor jő lelkiállapotban vagyunk és szivünk megtelik imádsággal, mások iránti szerető gonddal, akkor nincs semmi baj az imádsággal; a számunkra legmeghittebb szavakkal szólunk szabadon Istenhez. Ha azonban imádságos életünket hangulataink kénye-kedvének tennénk ki, akkor időnként valószínűleg buzgón és őszintén tudnánk imádkozni, de hosszú időre elvesztenénk, minden imádságos kapcsolatot Istennel. Nagy a kisértés abbahagyni az imádkozást, amig nem érezzük, hogy lelkünk Istennek életre kelt és azt gondolni, hogy minden imádság vagy közeledés, melyet más alkalommal teszünk Isten felé, nem lehet őszinte. Tapasztalatból mindnyájan tudjuk, hogy bizonyos érzések nem jutnak felszínre életünk minden egyes pillanatában; betegség vagy szenvedés elhomályosíthatja tudatunkban.Sőt akkor is, ha forrón szeretünk valakit, vannak pillanatok, amikor nem vagyunk ennek tudatában, és mégis tudjuk, hogy szeretet él bennünk. Ugyanez érvényes Istennel való kapcsolatunkra is, vannak olyan belső és külső okok, melyek időnként megnehezítik, hogy tudatában legyünk hitünknek, reménységünknek, Isten iránti szeretetünknek. Ezekben a pillanatokban nem aszerint kell cselekednünk, amit érzünk, hanem a szerint, amit tudunk. Hinnünk kell abban, ami bennünk van, akkor is, ha az adott pillanatban nem érezzük. Mindig emlékeznünk kell, hogy a szeretet jelen van akkor is, ha nem tölti el szivünket örömmel és lelkesedéssel. Úgy kell Isten elé állnunk, hogy nem felejtjük el: O mindig szeret, mindig jelen van, annak ellenére, hogy nem érezzük.

Amikor hidegek és szárazak vagyunk, és úgy tűnik, hogy imádságunk csupán hamis látszat, melyet rutinból végzünk, akkor mi a teendő? Hagyjuk abba az imádságot, amig ismét életre nem kel? De honnan tudjuk meg, hogy ez az idő elérkezett?

114