Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

az imádság első fele pontosan és tökéletesen a Krisztusban való evangéliumi hitet fejezi ki, Isten igéjének a történelmi megtestesülését; az imádság második része pedig azt a gaz­dag tartalmú szeretet-viszonyt, amely Istent teremtményeivel egybeköti. A Jézus-imát számtalan ortodox ismeri, akár imádságos gyakorlatként, akár annak kiegészitéseként; hit gyakorolt for­májában; olyan rövid lelki gyűjtőpont ez, amely bármelyik pil­lanatban és bármilyen helyzetben használható. Számos irő foglalkozott már a Jézus-ima testi vonatkozá­saival, a lélegzési gyakorlatokkal, a szív üteméhez mért fi­gyelemmel és más apró részletekkel. A Philokalia tele van részletes Útmutatásokkal a szív imájáról, még a szufi gyakor­latot is megemlíti. Régi és mai egyházatyák foglalkoztak ezzel a kérdéssel és egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy soha sem szabad megkísérelni a testi gyakorlatokat egy lelkiatya szigorú vezetése nélkül. A széles körben használt tényleges imádság, a szavak is­métlése viszont Isten által adva van; minden testi erőfeszítés és a nyelv mozgatása nélkül rendszeresen használhatjuk, és ezáltal egy belső átalakulás fog lelkűnkben végbemenni. A Jé­zus-imának minden más imádságnál jobban az a célja, hogy Isten jelenlétébe vigyen bennünket, ahol minden gondolatunk megszűnik, és csak az Istennel való együttlét csodáját szem­léljük, mert a Jézus-imában, rajtunk és Istenen kívül nincs semmi és senki más. Az ima használata kettős: Egyrészt az imádság egy fajtá­ja, mint minden más ima, - másrészt aszketikus szempontból egy olyan lelki gyűjtőpont, amely lehetővé teszi, hogy figyel­münket állandóan, csendben Isten jelenlétében tarthassuk. Nagyon kedves barátságos ima, mindig kéznél van, és az állandó ismétlés ellenére rendkívül sajátos. Örömben vagy bá­natban, ha már megszokottá vált a lélek serkentője, válasz Is­ten bármilyen hívására. Uj teológus szt. Simeon szavai ma­113

Next

/
Oldalképek
Tartalom