Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

milyenek vagyunk, akármilyen az életünk, akármilyen méltatlanok vagyunk arra, hogy Isten fiainak neveztessünk, vagy Istent Atyánknak hivatjuk, nincs kiút. Helyzetünk megváltoztathatatlan. Ó a mi Atyánk, és mi felelősek vagyunk a fiúi kap - csolatért. O alkotott minket, mint gyermekeit és csak velünk született jogainkat visszautas it va lépünk a tékozlő fiú útjára. Képzeljük el, hogy a tékozló fiú nem tért vissza, hanem letelepedett az idegen országban és megnősült, az e házasságból született gyermek visszatérne apja szülőhazájába, ott úgy fogadnák, mint családtagot, de ha nem tér vissza, és inkább azt választja, hogy apja családja számára idegen marad, akkor felelnie kell ezért.

Sok nemzedék gyermekei a keresztség által térnek meg az atyai házhoz. És ugyanolyan lélekkel keresztelünk meg egy gyermeket, ahogyan egy betegen született csecsemőt gyógyítunk. Ha később arra a téves következtetésre jut, hogy jobb lett volna beteg maradni, megszabadulni a társadalomtól, a társadalmi kötelezettségek terhétől, az más kérdés. A ke- resztségben az Egyház meggyógyítja a gyermeket, hogy az e- gyetlen igazi társadalom felelős tagja lehessen.

A keresztség visszautasítása egyenlő a gyógyítás visszautasításával, A keresztségben nemcsak egészségünket kapjuk vissza, hanem Krisztus testének szerves tagjai leszünk.

Amikor Istent "Mi Atyánknak" nevezzük, elérkezünk a Sión hegyére, a hegy csúcsára és ott találjuk az Atyát, az isteni szeretetet, a Szentháromság megnyilatkozását; a várostól nem messze emelkedő kicsiny domb, pedig melyet Golgotának nevezünk, történelem és örökkévalóság ötvözetében lép be ebbe a látványba. Innen megfordulunk és visszatekintünk. Miután megtette a felfelé vezető utat, itt kell a kereszténynek megkezdenie keresztény életét, itt már abban a sorrendben mondhatja az Ur imádságát, ahogy Krisztus tanította, az egyszülött Fiú imádságát, az Egyház imádságát, hivő emberi közösségünk i- mádságát, itt már mindnyájan úgy imádkozunk, mint fiák a Fiúban. Csak ezután indulhatunk el lépésről-lépés re, lefelé a

107