Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

tenünk, hogy Isten atyasága nem csupán meleg, szerető viszonyt jelent, hanem egy sokkal világosabb, igazibb magatartást: Isten Krisztusban atyjává lesz azoknak, akik Krisztus testének tagjai, viszont nem lehet egyesülni Krisztussal valami homályos szentimentalizmus révén, hanem kizárólag aszketikus erőfeszítéssel, mely egész életünket igénybe veheti és ez sokkal nehezebb, mint kezdetben gondoltuk.

Az a tény, hogy egyesültünk Krisztussal, azt jelenti, hogy ami Krisztusra vonatkozik, ránk is vonatkozik, és Istent úgy nevezhetjük Atyánknak, amit csak a keresztények is mernek,nem emberi életünk példája szerint, nem valamilyen előérzet vagy jövendölés formájában, hanem Krisztus valóságában. Ez közvetlenül az Ur imádságára vonatkozik; egyrészt mindenki használhatja, mert egyetemes imádság, Istenhez való felemelkedésünk útja, másrészt viszont azoknak a kizárólag egyéni, személyes imádsága, akik Krisztusban élnek, az örökkévaló Atya fiaié, akik fiákként szólhatnak Hozzá.

Amikor az imádság egyetemes jelentőségéről beszélünk, biztonságosabb, ha a felemelkedés utján tanulmányozzuk és értelmezzük, de Krisztus nem igy tanította azoknak, akik Őbenne és Ővele együtt Isten gyermekei, mivel számukra már nem fet emelkedésről van szó, hanem egy adott állapotról: az Egyházban Isten gyermekei vagyunk és az első szavunk "Mi Atyánk” ezt a tényt rögzítik, odahelyeznek bennünket, ahová tartozunk. Nem jó hangoztatni, hogy méltatlanok vagyunk e megszólításra. Elfogadtuk és a miénk. Lehet, hogy a tékozló fiú. útját járjuk, és ezért majd felelnünk kell, de semmi sem alakíthat vissza minket azzá, ami már nem vagyunk. Amikor a tékozló fiú visszatért apjához, és azt akarta mondani, hogy "nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam.tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy" (Lk. 15:19), az apa hagyta, hogy kiejtse az első szavakat: "vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivat- tassam", de itt félbeszakította. Igen, nem méltó, de méltatlansága ellenére is a fia. Nem szűnhetsz meg családod tagja lenni, bármit is teszel, akár méltó vagy rá, akár nem. Akár106