Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

IV. Emberi hibák az Isten országában (II.)

44

senki. De egy napon jön a favágó, belevág a törzsbe, és nagy zajjal=lármával lezuhan a szegény fa: most már min= denki észreveszi ! Zuhantában észreveszik — de míg csönd= ben dolgozott, azt sem tudták, hogy van!

Arról a papról, aki csendben, önfeláldozóan, szentül tel= jesíti papi kötelességét, élete utolsó percéig nem tud róla senki, arról nem beszél senki; de aki megbotlott és hibá= zott, arról mindenki hall és beszél.

Mondjátok: nem így van?

b) Só't, hogy ez így van, azon még nem is csodálkozz hatunk. Mert vájjon kik terjesztik ezeket a híreket? Vájjon az Istent igazán szeretó'k, ó'szintén vallásos lelkek? Nem! Az ő fülükbe is eljutnak ugyan a szomorú hírek, — de ők nem vájkálnak kéjelegve a fájdalmas botrányban, hanem alázatos imában engesztelik érte az Istent.

Hát akkor kik terjesztik örömmel, lelkendezve ezeket a skandalumokat? Jól kiöltözött, elegáns urak és hölgyek, akiknek ezek a botrányok éppen kapóra jönnek: kapóra, mert a szentélyben mutatkozó foltokkal a maguk léha és erkölcstelen életét igyekeznek mentegetni, kimagyarázni és betakarni. «Ha még az egyháziak közt is vannak bűnösök, miért ne lehetnék én is az?» — Ezt gyakorta halljuk ajkuk= ról. De ezt soha: «ha ennyi komoly, becsületes, tisztes= séges embert találunk az egyháziak között, miért ne lehet= nék én is az!» Ha a papnak a példája csakugyan súlyosan nyom az életed mérlegén, hát miért csak a rossz példa, a jó pedig nem?

Már engedjetek meg a kissé erős kérdésért, amit most fogok feladni. Ha a mezőn valahová szemét hull le, hama= rosan jönnek fényes, «jól kiöltözött», elegáns külsejű boga= rak, amelyek aztán kéjelegve turkálni kezdenek a szemét* ben. Mellettük egy mérges virág nyílik, jön egy méhecske, rászáll a virágra és oly ügyesen szívja ki abból a mézet — mézet még a mérges virágból is! — hogy a méregnek egy porszeme sem érinti őt. Nos, hát mi akarsz lenni: szemété túró bogár vagy csendes méhecske? Valaki, aki igyekszel mézet szívni magadba, vagy inkább mindenütt csak hibát és bűnt és szemetet tapasztalsz?

C) Méltánytalan csak a hibákat venni észre, az eré= nyékről pedig megfeldkezni.

a) Talán erre azt mondja valaki: Kérem, ha egy világi ember megbotlik, nála mégsem olyan feltűnő a hiba és bűn. De ha egyházi személy botlik?! Valaki, akit már a