Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Emberi hibák az Isten országában (II.)
45 neve, a ruhája, az állása, a lényege kötelez a keresztény erkölcs pontos megtartására! Ez már mégis csak nagyobb baj, nagyobb botrány! Ez valóban igaz. És hogy az illetőnek Isten előtt két» ségtelenül sokkal nehezebb lesz a számadása, mint egy meg» botló világi hívőnek, az biztos. De azért mégis csak meg» kérdezem: Vájjon ennyi=e az egész Egyház, csupán botrány és bűn? Szabad egyesek hibája miatt megfeledkezni az Egyház minden értékéről? Vájjon, akik így tesznek, nem úgy ítélkeznek=e, mint az a bizonyos velencei suszter Tizian képe előtt? Tiziannak világhírű festményén az egyik Grimani dogé arcképe látható. Égy suszter állott a kép előtt és bámész» kodva nézte. Nézi, nézi, végre is sajnálkozó kézlegyintés» sei mondja: — Nem ér a kép semmit. A cipőn nem jó helyre van festve az egyik varrás . . . Hány ilyen suszter szaladgál a világon ! A katolikus Egyház gigászi nagyságából, éltető áldásából, isteni szép» ségéből nem lát semmit — csak a port látja, ami ruhájára szállt a kétezeréves zarándokútján. Ha volt valaki, aki töviről=hegyire, a legapróbb részle» tekig ismerte a pápaság történetét, az a nagy történetíró volt, Ausztriának iç28=ban meghalt vatikáni követe, Lud» wig von Pastor. Nem katolikusnak született, hanem refor» mátusnak. De katolikussá lett és hatalmas kötetekben írta meg a pápák történetét. Átkutatta egész működésüket, látta minden esetleges hibájukat is. És mégis, mikor haldoklóit, egy barátját, dr. Dengel=t erre kérte: «Mondja meg a Szentatyának, hogy szívem utolsó dobbanása a szent Egy= házé és a római pápaságé». Igen : Pastor ismerte annak a néhány pápának viselt dolgait, akik nem voltak méltóak a pápai névre; de e mellett ismerte azt a hosszú sort is, a nagy pápáknak hosszú sorát, akiknek élete áldás és dicsőség volt Krisztus országára. b) Dehát ezek ma szomorú eseteket vágnak a szemembe? — Tudja, tisztelendő úr, úgy bánt, úgy szégyellem, mikor ilyesmiket hallok! . . . Milyen jól esik ezt hallanom! Hiszen az első jele a te jó akaratodnak és nemes gondolkodásodnak. Jele, hogy szereted Egyházadat és azért fáj, amiket róla mondanak. A fele sem igaz annak, amit ellene mondanak, a tizedrésze sem . . ., de — fájdalom — lehet igaz is köztük. De ha te
