Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Emberi hibák az Isten országában (II.)
43 tanítványai tűzzel akarták elemészteni a szamaritánusokat, akik Krisztust nem fogadták be, szemrehányóan mondotta nekik: «Nem tudjátok, milyen szelleműek vagytok. Az Emberfia nem jött lelkeket elveszteni, hanem megmenteni». (Lukács 9, 55. 56.) Igen, mindezt meg kellene fontolni, mielőtt az Egyházat felelőssé tennők azért, hogy hibázó és botló hívei és szolgái is vannak. b) És akik könnyen botránykoznak, igen jól tennék, ha elolvasnák Szent Ágoston találó megjegyzését : «Az igaz, sok rosszat tesznek a rossz keresztények, sok alkalmat találnak mentegetésre, akik kívül vannak és nem akarnak keresz= tényékké lenni. Akik rosszul élnek, nyilvánosan ismertek; akik azonban Istenhez fordulnak és megtisztítják magukat a tisztátalan vágyaktól, elrejtve élnek. De az Egyházban a keresztény éppen elég jó keresztényt találhat, a mennyei Jeruzsálem igaz polgárait — ha ő maga elkezd azzá lenni . . . Csatlakozzál tehát a jóhoz, azokhoz, akikről látod, hogy úgy szeretik Királyodat, akárcsak te! Sokat fogsz ilyet találni, ha te magad elkezdesz jónak lenni. Utánozd a jót, tűrd el a gonoszt — szeresd valamennyit! Hiszen nem tudod, hogy aki ma rossz, milyen lesz holnap. Ne a gonosz= ságot szeresd, hanem a gonoszát, hogy megközelíthetővé váljék a jó számára». (Serm. 16, 6. Ps. 136, 6.) Méltánytalan tehát az Egyházat felelőssé tenni a hi= bákért. B) De épúgy méltánytalan csak a hibákról és bűnök= ről beszélni, csak azokat venni észre. a) Pedig mennyien vannak, akik csak a rosszat látják meg! Ha valahol az Egyházban botlás és bűn történik, mint kiéhezett keselyűk az út mentén fekvő holt tetemre, úgy csapnak a pletykázó nyelvek erre az inyencfalatra. Uzsonnákon és társaságokban ezt teregetik, ezt tárgyalják: «Hallottátok már, mi történt?» De vájjon hol beszélnek, hol tárgyalnak arról a sok néma jóságról és erényről, ami csendben él, dolgozik és terjeszti áldását az Egyházban? Pedig nem méltánytalanságáé meglátni a rosszat és le= tagadni a jót? Századokon keresztül növekszik a hatalmas tölgy az erdő mélyén — és nem tud róla senki. Lombsátra minden évben kizöldül, tisztítja a levegőt, vihar elől védi az utast, menedéke az ég madarainak — s nem vesz róla tudomást senki. És ez így megy századokon át: a tölgy megteszi csendben értékes munkáját — és nem tud róla
