Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

III. Emberi hibák az Isten országában (I.)

36

az Úr Jézusnak minél ideálisabb papjait tudja kinevelni, — a világi hívek nem is sejtik, hogy az Egyháznak mennyire a szemefénye, mennyire legfőbb gondoskodásának és aggódó szeretetének tárgyai a papnevelő intézetek, — dehát lehet=e azon botránkozni, szabad=e azon csodálkozni, ha a leg= nagyobb erőfeszítések után sem sikerül a célt teljesen elérnünk és maradnak hiányok, hibák, bukások is?

B) Maradnak, mert ahol emberek vannak, ott hiba, bűn, széthúzás és botrány is van, van tehát az Egyház= ban is.

a) Még Krisztus Urunk ennek a földnek lakója volt, még itt élt köztünk és már akkor megjelentek az első foltok az ő menyegzői ruháján. Krisztus milliónyi emberből tizenkettőt kiválasztott apostolának, s a tizenkettő közül az egyik árulójává lett. Egy másik meg — és éppen az, akire az Egyház legfőbb hatalmát bízta — a sorsdöntő jiehéz percekben gyáva tagadással futott meg a zászló alól. Úgy=e, mi milyen könnyen botránkozunk a tagadó Péteren ! De Krisztus nem vetette meg gyöngesége, háromszoros taga= dása miatt sem, csak később háromszor kérdezte meg tőle: «Simon, János fia! szeretsz=e engem?». (Ján. 21,16.)

b) Ha tehát az Egyházban botrányok és botlások voltak már akkor, mikor az ístenfia még láthatóan itt élt köztünk, csodádé, ha később is voltak és ma is vannak? És ha az Istenfia nem dobta ki a megbotló Pétert, szabad=e a mai emberek= nek farizeuskodó önteltséggel megítélni és elítélni az Egyhá= zat akkor, amikor hallják, hogy egyik=másik papján, az apostoloknak vagy Péternek késő utódjain kiütköznek az emberi természet szomorú vonásai?

Az Egyházban is föllelhető bajokon lehet fájdalmas szívvel szomorkodni, de nem lehet ezek miatt az Egyházba vetett hitünket feláldozni.

Mert hiszen helyesen írja Szent Ágoston: Persze, aki egyszer rossz orvos kezébe került, most már fél magát jó orvosra is bízni. Pedig Krisztus ajándékát be nem pisz= kítja a rossz szolga: tisztán folyik az ő közvetítése által és tisztán ér el a fogékony talajhoz. Olyan az isteninek ereje, mint a fény: tisztán veszi magába, akit meg kell világítania és nem válik piszkossá, még ha piszkoson kell is átmennie. Vájjon az a keresztény, aki szeretne ugyan jó életet folytatni, de az egyháziak rossz példájával áltatja magát — vájjon menthetné=e magát Isten előtt ilyesformán: «Láttam annak a papnak rossz életét és azért éltem én is