Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

III. Emberi hibák az Isten országában (I.)

37

rosszul?» Ez még annyit sem jelentene, mint ügyvédet keresni a rossz ügyhöz, hanem jelentene társat keresni a büntetéshez. (Joh. 5, 15; Serm. 137, 7.)

III. Legyünk igazságosak.

Legyünk tehát igazságosak Testvéreim! Ha ebben a nehéz kérdésben igazságosak akarunk lenni, nem szabad megfeledkezni két körülményről.

A) Az a tény, hogy az itt=ott megnyilvánuló emberi gyöngeségen egyesek oly hamar megbotránkoznak, tulajdon= kép nem azt mutatja=e, hogy csak kivétellel van dől* gunk, a szabálytól elütő fájdalmas kivétellel ?

a) Nem méltányosság a megbotlókat nagy dobbal hirdetni, a hűségben kitartók áldozatos munkájáról pedig tudomást sem venni. Igaz: van az Egyházban «chronique scandaleuse» is, de vannak a másik oldalon vértanúi akták, hősies Krisztusa szeretet, önfeláldozó Krisztushűség. Helyezzük ezeket a másik serpenyőbe s majd meglátjuk, hová billen a mérleg!

Vájjon nincs=e igaza a nagy írónőnek, Sigrid Undsetnek, mikor egyik művében a következő mondatot írja le: «Vannak emberek, akiket sokkal jobban érdekel egy pap, aki megtöri fogadalmát, mint kétszáz más pap, aki ezt a fogadalmát fegyverek és kivont kardok közt is megtartja. A magyarázata ennek egészen egyszerűen az, hogy ezek minden, de minden beszédet elhisznek az árulókról, mert ez olyasvalami, amit meg tudnak érteni. A másik pedig azért nem érdekli őket, mert nem tudják megérteni». íme, irodalmi finomsággal kifejezve a régi közmondásnak kissé erős tartalma: Wie der Schelm ist, so denkt er!

b) Ha tehát igazságosan akarunk ítélni, úgy járjunk el, mint a vérbeli történetírók szoktak. Miben nyilvánul meg az igazi történetírói készség? Nem az a nagy történetíró, aki hangyaszorgalommal kutat fel minden legapróbb rész= letet és mozaikszerűen állítja egymás mellé az apró adatokat, hanem aki századokban tud gondolkodni, messze távlatokba tud tekinteni, és egy=egy nép történetét az egész emberiség történetébe beállítani. De épígy kell annak is gondolkodnia, aki az Egyházról akar magának véleményt formálni : mindig az egészet, az Egyház egész arcát kell tekintenie és nem csupán a szeplőket és ráncokat venni észre azon. Egyházunk nem kíván elnézést a történelemtől, csak elfogulatlan íté= letet !