Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

II. Isten üldözött országa

28

«Az Egyháznál semmi sem erősebb. Reményed, üdvös= séged, menedéked az Egyház. Magasabb, mint az ég és szélesebb, mint a föld. Nem öregszik, mindig fiatal. Azért is mondja az írás hegynek, hogy tudjuk, milyen erős; szűznek, mert érintetlen; királynőnek, mert olyan földöntúli a fénye, ékessége; leánynak Istennel való rokonságában; s anyának, akinek milliószámra vannak gyermekei.»

B) Hogy honnan veszi az Egyház ezt a rendít* hetetlen bizalmát és optimizmusát? Hogy miért nem esik kétségbe, mikor az Isten országának terjesztésében lépten=nyomon emberfeletti akadályokba ütközik?

a) Azéri, meri minderre isieni Alapítója sokszor figyel= mezt ette és előkészítette.

Volt egy szőlősgazda — mondotta az Ur Jézus —, aki elküldötte szolgáit a bérlőhöz, hogy szedjék be a bért. A bérlő azonban megölte a szolgákat. Akkor saját egyetlen fiát küldte a bérért; azt is megölte a bérlő. (Máté 21, 33—34.) Ezzel a példabeszéddé\ a Krisztus előtti próféták sorsát és saját sorsát akarta az Úr szemléltetni. De máskor azt is világosan megmondja, hogy nem lesz könnyebb sor= suk későbbi követőinek sem. Mikor legszebben kelne a vetés, jön az ellenség és titokban konkolyt hint a földre. (Máté 13, 25.) Jönnek a hamis megváltók. (Máté 24, 5.) Híveinek nemcsak tévtanítással kell megküzdeniök, hanem «szorongatásuk» is lesz. (Ján. 16, 23.) «Üldöztetésük» is. (Máté 5, 10.) De hiába minden ördögi lázongás! Az ő országa kis magból olyan nagyra nő, hogy ágai alá mene= külnek az ég madarai (Máté 4, 31.) és országán «a pokol kapui sem vesznek erőt». (Máté 16, 18.)

b) Pedig voltak olyan fájdalmas korok is az Egyház tör= ténetében, amikor a kislelkűek már=már kételkedhettek volna a krisztusi ígéret értékében. Voltak korszakok, amelyekben a dermedtségnek, sőt talán a tetszhalálnak jelei voltak észrevehetők rajta. De a fájdalmas tespedést mindig új virágzás, új élet fellendülése követte, amint szivárványos pillangó száll ki a napsütésbe a hernyó bábjának dermedt= ségéből, látszólagos tetszhalálából. Es amint a nagy ter= mészet is megdermed télen, hogy erőt gyüjthessen a követ= kező tavaszi rügyezésre, épígy az Egyház történetében is minden tespedt korszak tulajdonkép csak erőgyüjtő nekU készülődés volt.

Ezért nem rendülünk meg és nem tántorodunk meg