Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Isten üldözött országa
29 a szenvedésekben. Fülünkben cseng Szent Ágoston szava: «Nélkülöz az Egyház, éhezik és szomjazik a földi zárán* dokságban, hogy kielégíttessék odaát a hazában ... És Krisztus teste fölött, vagyis a szentek és hívek egysége fölött átcsapnak az Isten haragvó hullámai, de meg nem maradnak («transeunt irae Dei, non autem manent»). És Istennek fenyegetései megzavarják a híveknek emberi gyön= géit». (Enarr. in P. 87.) * Kedves Testvéreim! Az Egyház Isten országa, Isten üldözött országa. Az volt a múltban, az marad a jövőben is. De minden megpróbáltatásunk közt is lehetne=e nagyobb vigasztalásunk, mint Szent Péter intelme: «Szerelmesim, ne ütközzetek meg az égető szorongatáson, mely a ti ki= próbálástokra van rajtatok; . . . hanem örüljetek, ha Krisztus szenvedéseiben részt vehettek, hogy az ő dicsőségének ki* nyilatkoztatásában is vigadva örvendezzetek. Ha szidal* maznak titeket Krisztus nevéért, boldogok lesztek, mert az Isten tisztelete, dicsősége és ereje és az ő Lelke meg* nyugszik rajtatok». (Pét. I. 4, 12—14.) A helyett tehát, hogy hitünkben megingatna minket az Egyház üldöztetése, inkább azt kellene éreznünk, amit az apostolok, akiket a zsidó főtanács megveretett, «azok pedig eltávozának a főtanácsból örvendezve, mivel méltóknak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek». (Ap. csel. 5, 41.) Valahányszor tehát látjuk és halljuk, hogy hol itt, hol ott lángol fel a gyűlölet tüze szent Egyházunk ellen, jus= son eszünkbe vigasztalásunkra Szent Ágostonnak örökbecsű megállapítása : «így járja az Egyház zarándokútját a világ végéig, a világ üldözése és Isten vigasztalása közt. A félelem tö= vise, kínzó gyötrelmek, súlyos terhek és veszélyes kísér* tések e világban az 0 számára nevelés és tisztulásra szol* gálnak. Senki az égből ki nem törülheti Isten tervét; senki a földről el nem törülheti Isten Egyházát. Isten neki ígérte az egész földkerekségét; be is töltötte az egész földet. Jók és rosszak élnek keblében; a földön csak rosszakat veszít, a mennybe csak jókat küld». (Civ. Dei 16, 2.) Szeressük Urunkat, Istenünket, szeressük az Egyházat: Istent mint Atyánkat, az Egyházat mint Anyánkat! Istent
