Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)
XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (11.) (Szentírás: Ján. 15, 4—7.) Krisztusban Kedves Testvéreim! Még mindnyájan nehéz lélekkel emlékezünk vissza az elmúlt év szeptemberére és októberére, azokra az aggoda= lommal teli napokra és hetekre, amelyekben annyi vészter* hes villámfelhő gomolygott a világ feje fölött. Szinte kikerül* hetetlennek látszott egy rettenetes világháború kitörése és annál nagyobb volt az örömünk, mikor felszakadtak a felhők és nem tört ki a vérzivatar. A megkönnyebbülés e napjaiban svájci államférfiak, képviselők, katonák és írók a svájci néphez egy kiáltványt tettek közzé és ebben többek közt ezeket írják. «Hála egyes államférfiak hallatlan erőfeszítéseinek és népeik áldozatkészségének, a világ egy kis pihenőhöz és reményhez jutott. Mikor baj van, sokan fordulnak Istenhez; mihelyt elmúlik a veszedelem, megint elfeledkeznek róla. A mostani krízisből nekünk egyéneknek és népeknek meg kell tanulnunk azt, amit a világháborúból nem tanultunk meg. Csak így tudunk megmenekülni egy végső, soha jóvá nem tehető katasztrófának szörnyű tanúságától.» Nos, mi az, amit meg kell tanulnia mindenkinek, hogy a világ megmeneküljön a végső pusztulástól? «A nép ereje elveinek életképességétől függ — mondja tovább a svájci kiáltvány. A pártok, osztályok, nemzetek és ideológiák közt felszínen dúló összeütközések, amelyek a mai világot szétszakítják, mélyebb gyökérre mennek vissza; és ez: a népek életének erkölcsi hanyatlása. Ez szakította őket bensőleg ketté és ennek eredménye a fegyverben álló világ. Ha a világban meg akarjuk nyerni a jogos rendért folytatott harcot, azt előbb az egyének szívében kell kihar* colni, ahol megvalósulnak a becsületesség, önzetlenség,* hit és szeretet alapelvei, csak ott van meg az alap, amelyre egy új világot lehet építeni . ..
