Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)

160

A jelen órának parancsa tehát az erkölcsi és szellemi fel= fegyverkezés ... Ez olyan feladat, amelyen dolgozni és közreműködni hivatva vannak minden országnak és párt= nak férfiai és női. Ha azokat az eszközöket és erőket, amiket a honvédelemre vagyunk kénytelenek fordítani, mindnyájan erre a célra mozgósítanék, a világ békéje biztosítva lenne. Az erkölcsi felfegyverkezés gyökeres belső átalakulással kezdődik . . . Ott megy végbe, ahol az emberek felhagynak másoknak és az ő rendszereiknek jogtalan és szeretetlen elítélésével, ahol belátják saját hibájukat és elszánják magu= kát, hogy Isten vezetése alatt éljenek.»

Ilyen magasztos megállapítások olvashatók ebben a kiált* ványban. Az ember szinte azt hinné, mintha templomi prédikációt hallana; pedig csupa világi férfiak, Svájc vezető emberei adták azt közre, de az igazság igazság marad, nem* csak a szószéken, a templom csendjében, hanem kint, a világi élet forgatagában is.

De hát valóban igaza van=e ennek a svájci kiáltványnak? Valóban annyira rászorul=e az emberiség az erkölcsi újjá* születésre, felemelkedésre és az Isten felé való orientáló* dásra? Valóban igaz=e a karácsonyi angyalok éneke, hogy «dicsőség az Istennek — békesség az embernek» szervesen összetartozik?

Ó igen, teljesen így igaz, mint ezt a mai beszédben szeret* ném be is bizonyítani. Szeretném megmutatni, hogy ha nem teljesedik be a Miatyánk kérése és el nem jön közénk az Isten országa, akkor í. nincs béke és boldogság, mert II. nincs erkölcs sem a földön. Nincs békéje és boldogsága az egyénnek, de nincsen népeknek sem.

I. Nincs béke és boldogság.

A) Isten nélkül nincs békéje az egyénnek.

a) Nincs pedig azért, mert aki Istenét elveszíti, elveszíti önmagát. Hogy ez mennyire így van, arra nézve talán elég egyes dúsgazdag emberek legújabb hóbortjára hivatkoz* nunk, az «islandmania»=ra, amint azt az angolok nevezik. Mi ez a csodabogár? Külföldön újságokban hirdetések olvas* hatók, amelyekben dúsgazdag emberek a világ végén fekvő elhagyott kis szigeteket keresnek megvételre. Minél magá* nyosabb, minél elzártabb, annál jobb. Ide menekülnek azok, akik fenékig hörpintették a földi élvezetek poharát, de lelkűk nyugalmát sehol meg nem találták.