Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)
158 megölték Balthazár káldeus királyt, és a méd Dárius foglalta el az országot». (Dán. 5, 30—31.) Testvérek! Balthazár története igen régi, de megismétlő= dött már sokszor és meg fog ismétlődni a világ végéig még sokszor. Mindig voltak és ma is vannak országok, amelyek ujjat húznak az Isten törvényeivel, fellázadnak az Isten or= szága ellen és nem akarják megtanulni a történelemből, hogy időt álló kultúrértékeket nem lehet máskép kitermelni, csak ha kultúránk tengelyét az idő fölött álló örök Isten hitébe akasztjuk. És nagyon igaza volt a világhírű fizikusnak, Ampére=nek, mikor egy ízben ezt írta: «Elmúlik ennek a világnak arca, és ha annak hiúságaival táplálkoztál, te is vele együtt múlsz el. Isten igazsága azonban örök, és ha azzal táplálod magadat, te is megmaradsz, mint az». Mikor a viharzó tengeren bajba kerül a hajó és süllyedni kezd, a megrémült emberek kétségbeesve rohannak a mentő= csónakok felé. De oda nem lehet nehéz poggyászokat ma= gukkal vinni, mindenki csak az utolsó, végső, egyetlen leg= nagyobb értékét viheti magával. A többi aztán mind el= süllyed a süllyedő hajóval. Ma is süllyed köröttünk a régi világ. Minden veszni indult. Mit mentsünk meg? Mi legyen az egyetlen, amit átviszünk az új világba? Az Isten országa, és benne Krisztus keresztje! Ezért imádkozunk, ezt kérjük, ezért dolgozunk, hogy jöjjön el közénk bajban, búslakodó, békétlen emberek közé, a béke és nyugalmat hozó Isten országa. Mert: forrás víz nélkül, test lélek nélkül, nyáj pásztor nélkül, virág illat nél= kül, tavasz napsugár nélkül, éjtszaka osillag nélkül — ez az ember Isten nélkül! Amen.
