Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

I. Az Egyház a köztüünk élő Krisztus

13

egyenesen a test fejének nevezi, és amint a test nem kép= zelhető fej nélkül, épúgy nem az Egyház Krisztus nélkül. (Kol. í, 18. Ef. 4, 15.) «Növekedjünk őhozzá, Krisztushoz, aki a fej, és akitől van az egész testnek az egybeerősítése és egybekötése minden összekötő íz közre= működésével, minden egyes tagra kimért tevékenységében.» (Ef. 4, 15. 16.)

De talált Szent Pál erre a benső egységre még gyöngé= debb, még szemléltetőbb képet is, amely szerint Krisztus az Egyháznak jegyese, amelynek önmagát adta. Viszont az Egyháznak meg feladata, hogy Krisztust adja a hívek= nek, azaz őket Krisztus akarata szerint, Krisztus hasonla= tosságára alakítsa. Krisztus és Egyháza úgy egy test és egy lélek, mint a férj és feleség eggyé válnak a házasság után. «Nagy titok ez; mondom én, Krisztusra és az Egyházra értem.» (Ef. 5, 32.)

B) Ha pedig ez így van, és ha az Egyház csakugyan maga a köztünk élő Krisztus, akkor ebből rendkívül fontos tanúságok következnek.

a) Következik mindenekelőtt is az, hogy ha a mennybe= menetel napján Krisztus látható alakban el is távozott közü= lünk, mégsem hagyott el bennünket, nem némult el, nem sza= kadt el tőlünk. Ahol csak működik az ő Egyháza, ahol e vilá= gon csak élnek és dolgoznak az ő papjai, ahol keresztelnek, bűntől feloldoznak, az Oltáriszentséget nyújtják, a betege= két erősítik a szent kenettel, a házasságokat megáldják; ahol hittant tanítanak, templomban prédikálnak, szentmisét be= mutatnak,... mindenütt maga Krisztus működik, Krisztus bocsát meg, Krisztus erősít, Krisztus áld, Krisztus rendel= kezik.

b) Az Egyházban tehát maga Krisztus működik. Akik ezt az egyházi tevékenységet végzik az emberek közt, maguk is emberek, de hatalmuk, hogy ezt elvégezhessék, nem emberektől van. Ok maguk is emberek, akik ezeknek a ténykedéseknek áldására és erejére épúgy rászorulnak, mint azok, akiket ők szolgálnak ki. Legyen bár valaki püspök, vagy pápa — mint gyarló, bűnös embernek, neki is alázattal és bűnbánattal le kell térdelnie gyóntatója elé; halála előtt az ő érzékeit is megkenik szent olajjal és fölötte is elmondják az imát, amit minden többi beteg fölött elmon= danak. «E szent kenet által és az ő irgalmassága által bo= csássa meg neked az Ur, amit nézéssel, . . . hallással, . . . beszéddel, . . . érintéssel vétkeztél.»