Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XIV. A sajtó szerepe az Isten országában

143

II. Mit várhat tőlünk a sajtó ?

Persze hallgatóink közül erre a legtöbben ezzel felelhet* nek: Ez mind igaz, az íróknak nagy a felelősségük. De mit érdekel ez minket? Mi nem vagyunk írók, mi csak olvasók vagyunk, akik karácsonykor, névnapra vagy bérmálásra megveszünk egypár ajándékkönyvet és negyedévenként pontosan beküldjük rég megszokott napilapunknak az eló'= fizetést. Mit érdekel minket az, amit eddig az írók felelősségé* ről hallottunk?

AJ Az igaz! Amit eddig hallottunk a beszéd első felé* ben az írók felelősségéről, az csak az írókat illeti; de amit most fogok mondani a beszéd második felében, az olvasók felelősségéről, az már mindnyájunkat illet. Mert igenis minden kereszténynek tudnia kellene, hogy Isten országá* nak életbevágó érdekeit mozdítja elő, vagy sérti az ő helyes vagy helytelen viselkedésével, amelyet a sajtókérdésben tanúsít.

aj És itt megint egy példabeszéd jut az eszembe. Amikor látjuk azt a tökéletes elvtelenséget és tervtelenséget, ahogyan karácsony előtt a könyvajándékokat az emberek csak úgy találomra, a szép kötés vagy hangos reklám alapján halomba vásárolják; amikor látjuk a keresztény közéletben hangos* kodó szereplők kabátzsebéből kikandikálni a színtelen, vagy éppen keresztényellenes lapok példányait, nem tehetünk róla, ha eszünkbe jut a régi keleti példabeszéd a síró és jajgató erdőről.

Egy napon favágók jelentek meg az erdőben és nagy kíméletlenséggel kezdték vágni a fákat. No hiszen lett erre nagy jajgatás és sopánkodás a fák között. Apraja* nagyja kétségbeesett tehetetlenséggel siránkozott: végünk van! Jön a fejsze! Kivágnak! Elpusztulunk! A nagy jajga* tásban azonban megszólalt bölcsen és higgadtan a leg* vénebb tölgy: «Mit sopánkodtok és jajgattok, hogy jön a fejsze és kivág minket? Ugyan ki tudna=e vágni, volna=e bármi ereje is, ha nem mi magunk adtuk volna neki a nyelet? . . .»

Igen, Testvéreim, ennek a bölcs tölgyfának válasza jut eszembe, valahányszor szomorúan kell tapasztalnom kérész* tények, sőt buzgó hívek járatlanságát és tapasztalatlanságát a sajtókérdésben.

b) Hiszen hányán vannak, akik előtt újdonság gyanánt