Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Fejezet. Együttérzés Jézussal
40 úton az Isten dicsőségét. Az az ember, kinek lelkét a politika foglalja el, akár kormánypárti akár ellenzéki, mindazt, ami történik, csak a politika érdekeivel hoz kapcsolatba. A vetés állapotát, a rossz aratás következményeit, külpolitikai viszonyainkat, a belső elégedetlenséget, a sztrájkokat, a pápai bullákat mind ebből a nézőpontból szemléli és legott azt kérdezi magától, miként hat mindez politikai pártjának ügyeire. Hasonlóan van ez azzal is, aki az Istent szereti. Mindent, bármily dolog legyen is, az Isten dicsőségének szemszögéből néz. Nem mondom azt, hogy mindig arra gondol ; ez csaknem lehetetlen volna. Csak azt állítom, hogy ez legkedvesebb gondolata, hogy ez ötlik újra és újra eszébe, mint minden oly embernél, aki valamit szenvedélyesen szeret és forrón óhajt. Mindez nem valami nagyon nehéz s nem kíván semmi ön sanyargatást sem. Nyugodtan hozzáfoghatunk, anélkül, hogy megerőltetnők magunkat és azután hagyjuk, hadd nőjön, éppenúgy, mintahogy a szokások növekednek. Kis imádságot minden reggel elmondhatunk a szeretetért, hogy Isten dicsőségét keressük, és a lelki világosságért, hogy azt mindig megtaláljuk. Ezt a szándékunkat, hogy az Isten dicsőségét keressük, naponként többször megújíthatjuk. Kérhetjük azt szentáldozáskor, a szentolvasó végén vagy lelkiismeretünk vizsgálásakor is. Ha többször elfelejtjük, ne aggódjunk miatta, majd hozzászokunk és maga az Isten fog minket bámulatosan segíteni, ha e gyakorlatban néhány hónapig állhatatosak leszünk. De előbb nem, ezt ne felejtsük el, mert ez az ő útja-módja : egyideig vár és látni kívánja, hogy kitartunk-e, bár
