Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Fejezet. Együttérzés Jézussal
41 tulajdonképen mindig segít, különben kitartani sem tudnánk. Mindez nem nehéz és mégis mennyivel közelebb hozna a szentekhez és csak egy év alatt is menynyire előmozdítaná Jézus érdekeit ! 3. Érzékenység Jézus érdekei iránt. Szándékosan használtam e szót és nem tudok más szót, mely gondolatomat ily jól kifejezné. Jól tudjuk mit tesz érzékenynek lenni saját vagy kedveseink érdekei iránt. Már a megtámadás gondolatára vagy csak gyanújára is lángralobbanunk. Féltékenyen vigyázunk, mintha mindenki, akivel találkozunk, rosz- szat tervezne ellenünk, s a panaszkodásra mindig készen vagyunk. Gyakran, ha nem vigyázunk magunkra, másokat igaztalanul megítélünk, hamar elveszítjük mérsékletünket és nyersen szólunk, beszélünk. Nos, alkalmazzuk mindezt Jézus érdekeire és rögtön látni fogjuk, hogy mit tesz szentnek lenni. Mégis, sokszor éppen a jó emberek nem értik ezt meg és mint túlzást és megfontolatlanságot kárhoztatják, egyszerűen azért, mert nem tudják, mi az: az Istent szeretetből szolgálni. Ha az olyan ember, aki Jézus érdekei iránt valóban érzékeny, valami botrányt hall, mélyen megszomorodik. Éjjel-nappal azon jár az esze, panaszkodik miatta és amíg tart, minden jókedvét veszíti. Barátai meg nem értik, miért törődik vele annyit, miért veszi annyira szívére. Hisz nem az ő ügye, mondják, belőle semmi szégyen sem háramlik reá. Készek őt tettetésről vádolni, mert nem látják, hogy mindez Jézus iránt való szeretetből történik s neki valóságos fájdalmat
