Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
II. Fejezet. Együttérzés Jézussal
39 bánnunk. Ebből az alapelvből, továbbá az Isten és felebarátunk iránt való szeretetnek parancsából, az a kötelesség háramlik reánk, hogy Isten dicsőségét felebarátunk és saját magunk lelkének üdvözítésében keressük. Amit szívből szeretünk, azt kétségkívül buzgó- sággal és kitartással szolgáljuk. Világos, hogy ha az Istent szeretjük, dicsőségéért buzgólkodnunk kell és minél jobban szeretjük őt, annál buzgóbbaknak kell lennünk. Aki az Istent forrón szereti, annak minden gondolata reá irányul. Mindent ez egy nézőpontból lát s a különböző foglalkozásokat csak szükséges rosz- szaknak tekinti, melyek őt főfeladatától elvonják. Mindenütt és mindenben Isten dicsőségét keresi. Ez utolsó gondolata lefekvéskor és a legelső felébredésekor. Ha hatalomhoz, tekintélyhez vagy befolyáshoz jut, első gondolata, miként használhatja azt Isten dicsőségére. Ha szerencsétlenség éri, ez az első kérdés, melyet önmagához intéz. Ha pénzre tesz szert, rögtön arra gondol, hogy az Isten szolgálatára szenteli. Az Egyház, az ifjúság nevelése, a hibák megjavítása azért érdeklik mivel az Isten dicsőségét szolgálják. A világ embere, ha például a vasút és a gőzhajózás mérhetetlen rendszerére tekint, annak legelőször is a kormányok és a népjogok, a tudomány és az irodalom, a kereskedés és a polgáriasodás ügyeire gyakorolt hatását látja meg, s e probléma egészen leköti. Az Isten embere ugyanarra tekintve azt gondolja el, miként mozdítja ez elő a hithirdetők vállalkozásait, miként hozhatja közelebb egymáshoz a. katolikusokat, miként könnyíti meg a Szentszékkel való közlekedést, vagyis az Egyház szabadságát és miként növeli ezen és sok más hasonló
