Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

II. Fejezet. Együttérzés Jézussal

ellenére azért vezette őket erre az életmódra, hogy ha később annak kellően megfelelnek, sok áldásban legyen részük. Ilyenek már sokszor nagy szentek lettek. Az Isten ugyanis világosságot és kegyelmet adott nekik, hogy életmódjuk helytelenségét belássák és megjavítsák, s így ezek, akik testben kezdték, lélekben végezték be». A szerzetesházakban, az egyházi pályán, sőt az ájtatos világiak között is hányán meríthetnének e szavakból és példából erőt és bátorságot ahhoz, hogy a jámbor élethez újra hozzáfogjanak még akkor is, ha már egy tucatszor hiába fogtak hozzá. Nekünk már csak Szent Hiacinta utolsó éveit kell utánoznunk. S hogyan utánozhatjuk az ő példáját? Ha elsajátítjuk a szentek fentebb említett három jellemző tulajdonságát : a buzgóságot az Isten dicsőségéért, az érzékenységet Jézus érdekei iránt és a szorgoskodást a lelkek üdvéért, mert e háromból áll Jézussal való együttérzésünk, ez pedig a szeretetnek gyümölcse és tápláléka, a szeretet pedig maga a szentség ; szent pedig az, aki Jézust a jámbor emberek átlaga fölött szereti és ezért jutalmul szokatlan kegyelmi adományokat kap.

2. A szentek ismertetőjegyei : buzgóság az Isten dicsőségéért.

Hitünk első és alapigazsága az, hogy evilági létünknek nincs más célja, mint lelkünk üdvözítése által az Istent dicsőíteni. Ez mindegyikünk egyetlen célja, egyetlen teendője, minden más mellékes. Az összes többi teremtmények e célunkban vagy segítenek, vagy akadályoznak minket és aszerint kell velük

38