Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Fejezet. A közbenjáró imádság
114 minden sóhajunkról, melyet a bukás kelt bennünk, minden röpimáról, melyet nyílként az ég felé röpítünk, Jézus vagy Mária nevének segítségül hívásáról a bűn veszélyében. Gondold meg, hány ezren lehetnek a széles világon, akik talán sokkal kedvezőtlenebb körülmények között harcolnak ugyanezzel a kísértéssel. Lásd, csupán e tekintetben is Jézusnak mily sok érdekét segítheted elő közbenjárásod által. Szándékosan választottam ezt a példát, mely annyira jelentéktelen, Jézusnak más érdekeivel szemben. Tégy legalább ennyit: könyörögj azokért, akik ugyanabban a kísértésben szenvednek, mint te. Az ilyen imádság bezárhat mulatókat, visszavonhat korcsmaengedélyeket, esőt hozhat húsvét és pünkösd hetére, s ezer bűnrevezető alkalmat megszüntethet. Ha ily roppant munkát vihetünk véghez Jézusért, jóformán minden fáradság nélkül, gondolhatjuk-e, hogy szeretjük őt, ha ezt meg nem tesszük ? A test remeghet az ostor csapásaitól, a vezeklőruha szúrásaitól, a fáradt tagok fellázadhatnak a ruhában való alvás ellen : mindez érthető, mindezekkel megférhet Jézus szeretete, mindebben csak Szent Péter álmosságának régi története ismétlődik : a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. De, hogy miként szerethetjük Jézust, ha a közbenjáró imádságot nem gyakoroljuk, az valóban érthetetlen. Csodálatos, hogy azok, akik hisznek, miként hanyagolhatják el az imádságot s hogyan tehetnek mást, mint imádkozni. Ha továbbá a lelkek üdve valóban a szívünkön fekszik, hogyan lehetünk a közbenjáró imádságban oly langyosak? E téren is oly sokat lehet tenni, mégpedig nagy könnyűséggel. Mily kevés hitszónok szent, pedig jó hatás nélkül mit érnek beszédei? Nos, ha a világ-
