Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
Elöljáróban
8 írt angol és modern szentekről (az utóbbi 49 kis kötet) és végül költeményeket és nevezetesen egyházi himnuszokat; az utóbbiak közül több ma is egyházi ének, anglikánoknál is. Ezek a lelki könyvek rendkívül kedvező fogadtatásra találtak. Angol és amerikai kiadásaik egymásután jelentek meg; a francia fordítás alkalmával egy Dom Gué- ranger nem győzte magasztalni; 1857—63 között megjelent valamennyi német fordításban (azóta sok új kiadás; a mi könyvünk N. Heller fordításában és jegyzeteivel, s ez 1919-i 6. kiadásban ennek a magyar kiadásnak mintája) és így hazánkba is eltaláltak. A b. Prohászka püspök mint esztergomi spirituális állandóan első helyen ajánlotta növendékeinek. Mi biztosít ezeknek a könyveknek külön helyet és hivatást a lelki irodalomban? Úgy gondolom, Fabernek mélységes hitélete és misztikái fokot is elért imádságos élete, teológiai tanultsága, lelkiirodalmi jártassága mellett főként két mozzanatban kell keresni ennek a hatásnak titkát. Faberben szerencsés harmóniában egyesült és a lelki életnek, valamint az alakításnak termékeny elvévé lett két világ: az angol komolyság, bensőség és jellemesség egyfelől, a meleg, közvetlen olasz áhítat a legvonzóbb képviselőjében, Néri Szent Fülöpben másfelől. Itt a legnemesebb kiadásban valósággá lett az álom, melyet a költő szerint az északi fenyő szőtt a délszaki pálmáról. Ö már Birmingham-ben úgy alakította a reábízottak hitéletét, mintha egészen katolikus országban volna, és nem a diaszpórában. Londonban azután tudatosan meghonosította a ,.római“ szellemet, és meg volt győződve, hogy a teljes katolikumnak ez a pozitív, a kontroverziától meg nem félemlített és meg nem nyomorított következetes nyomatékozása egyúttal a legjobb apostolkodás. S eredményei igazat adtak neki. Newman nem sokkal halála előtt eljátszatta és elénekeltette magának Fabernek egyik himnuszát, az „Örök esztendők“-et. Megindultan hallgatta végig, és aztán azt mondta az előadó rendtársainak:
