Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
Elöljáróban
9 Sokan szeretik az én himnuszomat: „Vezess, jóságos fény“. De ez a sötétben tapogatózónak kiáltása a mentő világosság után; Faber azonban a teljes világosság. Tőlem el kell jutni hozzá. A Newman-i finomság és alázat ezzel a legtalálóbban jellemezte meg Faber lelkiéleti és lelkiírói étoszát. Ezt az élettől duzzadó, a közvetlen valóság színeiben ragyogó, derűs világot nem közönséges alakító tehetség varázsolja az olvasó elé. Faber-t a költőt a híres Wordsworth is önmagához méltónak ítélte és kiemelte róla, hogy kivételesen jó szeme volt a természet rejtett szépségei iránt. A konvertita Faber ezt a szépséglátó éles tekintetét átvitte a „felső" természetbe, melyben annyi embernek lett vezetője, a kegyelem és hittitkok világába. Minden művében, kivált az előttünk levőben, elénk döbben a kinyilatkoztatásnak egész kozmosza; minden témájában mint csomóban összefutnak a hittitkoknak, mégpedig a teológiától átvilágított és teljes gazdagságukba bontakozó titkoknak vezérszálai; nemcsak, hanem belénk sugározzák teljes erővel természetfölötti élettartalmukat. Fabernek az írónak nagyskálájú hangulat- és szívvilág, gazdag képzelet és hajlékony, költői kifejező tehetség (lásd pl. ebben a munkában: II. 3.) áll rendelkezésére. De a dúsan fakadó és omló virágpergolákat mindig a szolid teológia vasváza tartja. De minek szaporítani a szót, mikor a valóság beszélhet. Fabernek minden írói kiválósága szóhoz jut ebben a könyvben és valamennyinek külön akcentust és súlyt ád a tárgya, az Eucharisztia. A leviták, kik nem vonakodtak ifjú vállukra venni és a magyar téreken vitézkedő Egyházba hozni ezt a súlyos frigyszekrényt, elsősorban maguk veszik áldását. Vegyék is! Most is, az első buzgó- ság édes éveiben, és folyton bensőségesedő lélekkel az apostoli munka hő nyarán és hűlő őszén! Hiszen ez a papi hivatás forrása és foglalata, ereje és normája: imádni és osztani az eucharisztiás Krisztust — presbyteri ... quibus sic congruit, ut ipsi sumant et dent ceteris. Budapest, 1937. nov. 24., Keresztes sz. János napján. Schütz Antal.
