Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok

78

nél fogva mindenekelőtt a szent emberség van jelen az Eucharisztiában. Az istenség nem az átváltoztatás következtében, hanem kíséretképpen (per concomitantiam) jelenik meg. Ugyanígy Krisztus ’mberi lelke is.

Ha Krisztus szenvedésének áj tatosságát a szent emberség áj tatosságával összehasonlítjuk, akkor látjuk, hogy milyen összefüggést mutat ez tárgyunkkal.

A szenvedés szemlélésénél gondolataink nem annyira azzal a ténnyel foglakoznak, hogy a mi Urunk Isten és ember is egy személyben; hanem sokkal inkább szenvedésének nagyságát, vagy türelmének szépségét, szerete- tének bőkezűségét, a bűnnek iszonyatosságát, az isteni harag félelmetes következményét, a zsidók és saját gonoszságuk Utálatosságát vesszük először észre.

Mit mondott, mit tett, gondolt, szenvedett az Úr Jézus, ez a tárgya szenvedéséről való elmélkedésünknek. Szenvedése iránti érdeklődésünket végtelenül felfokozza annak tudata, hogy ő Isten és ember is volt egyúttal. Sőt az elmélkedéshez lényegileg szükséges is, hogy erre gondoljunk.

így áll a dolog, s mindez nem szívet megindító regényes történet, hanem ez a keresztény tanítás titka, amely természetünk mélységeit felkavarja. Fenségével és égi magasztosságával legyőz bennünket, s a természetes és természetfölötti érzelmeknek azt a vegyületét hozza létre, amely a kereszténység lelki életének érzés- és gondolat- világát alkotja.

De Krisztus Urunk istenségére való emlékezés nem az egyedüli s kizárólagos gondolat, amelyet bennünk Krisztus szenvedése kelt.

A szent gyermekségről való elmélkedéseinkben az Úr Jézus jelleme, cselekvése, szenvedése és belső állapota nem játszanak jelentős szerepet. Sőt sokan alig gondolnak ezekre. S a megtestesülésnek ez a magasztos ténye jelenik itt meg a szentségi színek alatt. A kettő teljesen azonos titok.

Jézus alszik. Örömteljes csodálkozással szemléljük álom nélküli álmát. Az övét, aki öröktől fogva létezik és