Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok
79 „Izrael őrzője, aki sohasem alszik és nem is szendereg. Könnyeket ont Krisztus, s emlékezésünk folyamán a mi könnyeink is megerednek. Ennek magyarázata az a megkapó tény, hogy a mindenható Istenben az igaz és valóságos emberséget, gyermekkorunk tehetetlenségét látjuk. Leereszkedik, hogy szeplőtlen Anyja keblét keresse. Nem kell-e csodálnunk a Teremtőt ebben a titokban, amikor táplálékát saját teremtményétől kéri: pedig ő maga adja ugyanakkor az élelmet a föld vadjainak, az ég madarainak, a víz halainak és az emberiség minden nemzedékének. Más szóval, Krisztus szent emberségének minden cselekedete és szenvedése érdekel minket, nemcsak önmagában, hanem külön-külön is: szelídsége a szenvedésben, megadása az elhagyatottságban, hallgatása a bántalmazások közepette, nagyon belsőleg érintenek bennünket a szenvedésben. De egyben a megtestesülést is, mintegy annak újszerű képét adja, újabb és élénk színekben szemlélteti számunkra. Valahogy úgy van, mintha nem tudnánk betelni ennek a fönséges és csodálatos titoknak a nézésével, s azért körüljárjuk, szemlélgetjük, hogy minden elgondolható megvilágításban és minden lehetséges szemszögből szemügyre vegyük. Ezáltal egyszersmind új eszközökhöz jutunk, hogy a titkot világosan el tudjuk képzelni, s így mindig egyformán újnak, egyformán bájosnak találjuk. A szent gyermekség áj tatossága egy gondolat, egy eszme és egy titok áj tatossága; míg Krisztus szenvedésének áj tatossága minden erénygyakorlatot felölel. A legm. Oltáriszentség tisztelete hasonlít a szent gyermekségéhez. Ugyanúgy megvan benne az egység, ugyanaz a képesség, ugyanaz a titok, ugyanaz az eszme, amely sokféleképpen és különböző módon szemlélhető. A megtestesülést ugyanis nem eredményeiben, nem áldásaiban, nem dicsőséges kifejlődésében vizsgáljuk, hanem önmagában, a maga egyszerű szépségében. A szeretet örömét leli abban, hogy vonzalmainak tárgyát megsokszorozza. Minden lehetséges módon gondol rá és ezt a gondolatot
