Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok

70

minket és Istennel való legbensőbb érintkezésünkbe is belevegyülnek.

De nem pusztán ez a jelentőségük, bár gyakorlásuk nagy befolyással van megszentelődésünkre. A különleges ájtatosságok nem csupán jámborságra hajló emberek jámbor szeszélyei. Belső életük és értékük van ezeknek. Több ez, mint a szentség szépsége. Nemcsak virágot, hanem gyümölcsöt is bőségesen hoznak.

Nagyon gyakran nehéz az ájtatosság és gyümölcse között az összefüggést megtalálni. Az azonban bizonyos, hogy az összefüggés fennáll. A sokat önmagukba tekintő jámbor hívők jól ismerik létezését.

Ha ismerjük egy bizonyos növény alakját és levele színét, előbbi tapasztalatból már előre tudjuk, hogy bezárt bimbójuk sárga, piros vagy kék virágot nyílik-e. Gyakran megcsodáljuk a rejtett erők működését, hogy ugyanazon családból való növények színe, a színek keveredése és megoszlása, mennyire különböző.

Ugyanígy állunk a különleges áj tatosságokkal. Sokkal nagyobb jelentőségűek azok tökéletességükben, mint a külső körülmények. A szemlélődő életet folytató szentek legnagyobb részénél ezek az ájtatosságok voltak tökéletességük legfőbb eszközei. Egyik ájtatosság a szentségnek ezt a módját hozza létre, a másik amazt.

Isten egyik áj tatosságának erőt ad különös kegyelmek közlésére, vagy bizonyos erények elsajátítására, vagy különös imádkozási módra. Más ájtatosságnak ezzel szemben egyrészt hasonló, másrészt különböző adottságuk van.

Az áj tatosságot érintő első kérdés arra a szellemre vonatkozik, amelyet az ájtatosság közöl a lélekkel; arra a sajátságos kegyelemre, vagy jellegre, amelyet az ájtatosság pecsétként a lelkűnkbe nyom, mint a szentségek.

Ha tehát az Oltáriszentséget különleges áhítat tárgyául választjuk, akkor mindenekelőtt szellemét kell megismernünk, mielőtt szépségét megszeretnők vagy magunkat átadnék hatásainak.

Az Eucharisztia szelleme kettős: tekinthetjük, mint áldozatot és mint szentséget. Az áldozat szelleme kétségte-