Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok
71 lenül a Kálvária-hegy szelleme; mert ez az áldozat Krisztus szenvedésének megújítása. Most azonban nem ezzel a tárggyal kell foglalkoznunk. Az áldozat szelleme elválaszthatatlan kötelességeinktől és kötelezettségeinktől, sőt a keresztény vallás egész rendszerének lényegétől. A keresztény vallás ugyanis lényege szerint az áldozat vallása. Ez az áldozati szellem alkotja, támogatja, terjeszti és tartja össze az Egyházat és mint lüktető vér ömlik át erein. Az áldozat a nehézségekkel telt hittételeink kulcsa; hittitkaink lelke; az aszkétikus rendszer alapja, az Istennel való misztikus egyesülés mintaképe. A szertartás az áldozat cselekménye, az imádság az áldozat nyelve, az elmélkedés az áldozat gondolata és a belső önmegtagadás maga az áldozat. Az áldozat az Egyház számára az, ami a lélek a test számára; egész az egész testben és egész a test minden részében. Ha egy testrészt ez többé nem hat át, éppen ez által szűnik meg az a test eleven része lenni. Ahol nincs szentmise, ott igazi kereszténység sincs. Bárhova is fordulunk, mindenhol találkozunk az áldozattal. Az Egyház külső élete nem más, mint az áldozat dicsőséges és félreismerhetetlen hirdetése; a pápaság maga is csak szakadatlan, folytatólagos, megrendíthetet- len vértanúság. Az Egyház sohasem hagyta el a katakombákat, vagy ha igen, akkor azt csak azért tette, hogy a szenvedés új útját keresse. Az Úr Jézus minden örömét megtalálta az égben, mondja Pazzi Szent Mária Magdolna,1 de nélkülözte a szenvedés drága ruháját. Azért elhagyta az eget és az Atya ölét, leszállt a földre, hogy a szenvedést keresse. Ha mélyen behatolunk az Egyház belső életébe és meg1 Pazzi Szent Mária Magdolna halálos ágyán mondta ezeket a szavakat: „A szenvedés gyakorlása olyan nemes és értékes, hogy az Ige, aki az örök Atya ölén a legdrágább kincsek és a paradicsom örömeinek birtokában volt, de nem ékesítette még a szenvedés díszjelvénye (stola del patire); azért leszállt a földre, hogy ezt a díszt elnyerje. Már pedig 6 Isten volt és nem ámíthatta önmagát."
