Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
286 mint számüzöttek körmenete, mely számtalan veszély és vesződség közepette Istenhez vonul haza. De az Eucha- risztia titka által nemcsak Istenhez vonulunk, hanem magának Isten egyszülött Fiának vezetésével haladunk. íme a hét mód, amelyek által az Oltáriszentség az Egyház életévé, nagy-nagy éltető erejévé lesz. A legm. Oltáriszentség hatalmát semmi sem szemlélteti megrázóbban, mint az, hogy e Szentségnek már az árnyéka is valóságos nagyhatalom a földön. A lelki áldozásra gondolok, a valóban angyali áldozásra. A lelki áldozás nagy hatalom Jézusnál. Ezt mutatja az a számtalan eset, amikor egyes szenteknek a szentáldozás utáni erős vágya arra késztette az Urat, hogy feltűnő csoda által részesítse őket a valódi szentáldozásban. Több szent élettörténetében olvashatjuk ezt. Említhetjük itt Sziénai Szent Katalint és Falconieri Juliannát. Csodás szentáldozásuk némiképpen szemlélteti a nagy Szentség erejét. Nem csoda, ha a trienti zsinat is oly nagyon ajánlja a lelki áldozást a híveknek. Szent Tamás szerint könnyű e nagy kegyelemben részesednünk, hiszen mindaz, aki vágyakozik Megváltónk teste után, de azt valamilyen okból nem veheti magához, lelki áldozást végez Milyen meghatók a szenvedésre, halálra és vértanúságra áhítozó Antiochiai Szent Ignác szavai a rómaiakhoz: „Nem vágyódom én már a világ örömei után, de igenis vágyódom nagyon Isten kenyere után. Mert e kenyér az élet kenyere, égi kenyér, az élő Isten egyszülött Ranak, Jézus Krisztusnak szent teste. Vágyódom az üdvözítő ital, a szent vér után. Miért? Mit nyújt ez nekünk? Az elmulhatatlan szeretetet és az örök életet..." Szent Alfonz is oly meghatóan emlékezik meg a lelki áldozásról, midőn egyik kis művében leírja az alázatos apáca, Mareska Paula látomását. Üdvözítőnk két értékes edényt mutatott az oltáron: az egyik aranyból volt, a másik pedig ezüstből. S az Úrnak mindkettő nagyon kedves volt, mert az egyikben Paula szentségi áldozásai voltak, míg a másik lelki áldozásait tartalmazta.
