Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

274

A Szentlélek vésője láthatatlan jegyet hagyott lelkűnkben és örökre lefoglalt bennünket az Oltáriszentség számára. A szentek egyik misztikus csodáját sem lehet a rajtunk végbement csodával összehasonlítani.

Ök a tabernákulumból vonzzák magukhoz Jézust, mi pedig az égből. A magasba emeljük, három darabra törjük és mégis töretlen marad. És szeret minket azért, mivel felajánljuk magunkat erre a szolgálatra. Megparancsoljuk neki, hogy a nyomortanyák haldokló bűnöseihez menjen és engedelmeskedik. Titkos bűnösök és szörnyű gonosztevők nyelvére helyezzük és az ellenkezésnek semmi jelét sem mutatja.

Mik ezzel szemben a szentek csodái? Az ostya megtörése egymagában is több, mint az a sok csoda együttvéve. Hátha még hozzávesszük a csodák csodáját — az átváltoztatást.

Ó, mik vagyunk és mivé kellene lennünk? Szűz Mária csak egyszer hozta le őt az égből, mi pedig naponta. Ő csak kiskorában hordta karjain, számunkra kinyúlik gyermekkora életünk végéig. Fel tudunk-e tekinteni Anyánk arcára és tudjuk-e azt mondani neki, hogy ebben a tekintetben mi nagyobbak vagyunk nála? Meg tudjuk-e tenni ezt anélkül, hogy ne gondolnánk arra az életszentségre, amelyet félelmetes tisztségünk tőlünk kíván.

Az Úr Jézus számára most mi játsszuk Szűz Mária és Szent József, az apostolok és evangélisták szerepét. Ha pedig a drága Szentség úgy kívánja, a vértanúk sorsát is osztjuk. Számunkra, papok számára, az önfenntartás csak másodrangú természettörvény. Az első helyet az Oltáriszentség megmentése foglalja el. Ó, milyen fölemelő lenne a mi lelki életünk, ha minden igyekezetünkkel csak a papi életszentség után törnénk.

Az Oltáriszentséget lehozzuk Isten égi trónusáról. Hát nem kellene szívünknek is ugyanilyen erővel vonzódnia hozzá?

Az Eucharisztia szolgálata a mi hivatásunk. Ez legyen minden gondolatunk központja, életszentségünk és örömünk rugója. A pokol tüze sem tudná kiégetni lel-