Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
275 künkből a papszenteléskor belevésődött papi jelleget. Az ég ragyogása viszont még nagyobb szépségben fogja azt megvilágítani. Áhítatunk első tárgyát Szűz Mária képezi; a másodikat Szent József; a harmadikat az apostolok. És ki tudna különbséget tenni a pap és a vértanú lelkülete között, hiszen az önfeláldozás mindkettőt hasonlóvá teszi? Ó, milyen bensőséges kapcsolatban kellene élnünk Máriával! Egészen hatalmára kellene támaszkodnunk, gondolkodásmódjához alkalmazkodnunk. Tőle kell megtanulnunk, hogyan kell az Úr Jézust méltóképpen és osztatlan szívvel szolgálnunk. Ha az Oltáriszentséget a szentségházból a trónusra helyezzük, az oltártól az áldoztatórácsig, a templomból a betegekhez visszük, főleg azonban, ha körmeneten körülhordozzuk, vájjon nem inognának-e bizonytalanul lépteink, ha Szent József nem lenne segítségünkre? Vitathatatlan tény, hogy Mária ránk bízta gyermekét. Ennek valóságához viszonyítva, csak árnykép az, hogy Szent Kajetánnak, a theátinusok rendje alapítójának és másoknak látomásban karjába helyezte Fiát. Ez is mutatja az Oltáriszentség páratlan nagyságát. Folignói Szent Angela egyszer egy méltatlan pap miséjén vett részt. Az ostya megtörésekor halk hangot hallott lelke mélyén: „Ó, hogyan törnek meg és csepegtetik karjaimból véremet!“ Ó, atyák, paptestvérek, nem repedne-e meg szívünk, ha nekünk is ilyen panaszos hangot kellene hallanunk!? 6. FEJEZET. Az Egyház élete. Az Oltáriszentség Isten legcsodálatosabb műve s az Úr Jézus valóságos teste. Ebből következik, hogy az Oltáriszentség élete egyben az Egyház valódi életét is jelenti. Mert az Eucharisztia nem csupán az Úr Jézus 18*
