Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
269 Szűz és az Oltáriszentség között. Nagyon természetes tehát, hogy még a szentek és az Oltáriszentség közötti kapcsolatról is beszéljünk. Az előbbiekben már némileg érintettük ezt a kérdést, de még sokat kell róla mondanunk. Valóban, ha a szenteket együttesen szemléljük, úgy látszik, mintha belső életüket elsősorban az Oltáriszentség imádása töltené ki. A szeretet égő forrásából merítettek indítékot, erőt, kitartást és bátorságot külső apostoli működésükhöz és irgalmassági cselekedeteikhez. A kiválasztottak minden osztálya szinte egyértelműleg megegyezik abban, hogy az Oltáriszentséget ereje és képessége szerint imádja. Áhítatuknak találékonyságát egy egész könyv sem tudná felsorolni. Egyébként a szentek és a legm. Oltáriszentség között vonzalom van. Napjainkban már szabad ezt így kifejeznünk: kölcsönös mágneses vonzás, magnetizmus van közöttük. Ez az elnevezés néhány misztikus hittudóstól kapta kenetességét. Az Oltáriszentség csodálatos módon vonzza a szenteket, néha pedig a szentek gyakorolnak nagy vonzóerőt az Oltáriszentségre. Ha az emberi arcon észre lehet venni azokat a bűnöket, mondja Görres, amelyeket a szív redői fednek, akkor nem kell azon sem csodálkozni, hogy meg lehet állapítani azt is, hogy milyen szent dolgot fed a szent Ostya fátyla. A szenteknek ezt a csodálatos tudományát különösen lehet alkalmazni az Oltáriszentségre. Azért olvassuk oly gyakran a szentek életében, hogy az Úr majd ilyen, majd olyan alakban jelent meg nekik, legtöbbször azonban gyermek képében. Ilyen valami történt franciaországi Szent Lajos életében is. A szent király vonakodott a kápolnába menni, hogy a jelenést megtekintse. Mert, amint ő mondotta, akik már hisznek, azoknak nincs szükségük csodára. Mint gyermek jelent meg háromszor egymás után az Ür Szent Idának, s minden alkalommal nagyobb volt,
