Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
270 mint előzőleg. Ez a látomás negyven napig belső örömmel töltötte el szentünk szívét. Binaskói Szent Veronika testi szemeivel látta Jézust angyaloktól körülvéve. Egyidejűleg a kehely fölött látott valamit, ami csodálatos fénnyel ragyogott, de nem tudta kivenni, hogy mi volt az. Vaulem cisztercita atya úgy látta a szent Ostyában a Kisdedet, amint drágakövektől díszített aranykoronát tartott kezében. Fehérebb volt, mint a hó. Arca és szeme barátságosan ragyogott. Midőn Toulouse-i Péter a szent Ostyát a kehely fölött tartotta a szentmisében, a gyermek Jézus csodálatos szépségben jelent meg neki. Megrettenve a fényességtől, lezárta szemeit, de a látomás tovább tartott. Oldalra fordította fejét, de bárhová nézett is, mindig látta az Urat majd a kezén, majd a karján. Három-négy hónapon keresztül majdnem minden nap ugyanez történt vele. A valenciai királyság területén fekvő Moncadeban egy papot kétségek gyötörtek felszentelésének érvényessége miatt. Egyszer karácsonyi szentmiséje alatt egy négy és féléves kisleány az Úrfelmutatáskor egy gyermeket látott kezeiben az ostya helyett. Megparancsolta a kisleánynak, hogy a következő napon jobban figyelje meg. Akkor is ugyanaz történt. A pap nem elégedett meg ezzel. Legközelebb három ostyát vitt az oltárhoz. Kettőt átváltoztatott és az egyikkel megáldozott. Most a megmaradt két ostyát megmutatta a kisleánynak, aki az átváltoztatott ostyán ismét látta a gyermeket, de a másikon nem.1 Hasonló eseteket említenek Folignói Szent Angéláról, clunyi Szent Hugóról, Szent Ignácról, Szent Lidwiná- ról, Del Paradiso Dominikáról és másokról. Sziénai Szent Katalinnak gyakran megjelent az Úr az Oltáriszentségben, mégpedig különféle alakban. De majdnem mindig látott angyalokat is, akik a titok jel1 Raynaldus, Annales sub anno 1392.
