Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

226

hető fel, hasonlóan a hegyen legelésző nyájhoz, amelynek gazdáját könnyen felismerhetjük a gyapjúra alkalmazott jelzésből.

Mindez, amit az élettelen anyag feletti előjogáról mondtunk, még inkább érvényes az élő teremtményekre. Minden érette volt, s minden miatta van úgy, ahogyan van. Midőn a sertéseket a tengerbe küldte, saját tulajdonjogát használta. Midőn a halnak megparancsolta, hogy Péternek a statért kihozza az adó fizetésére, ez is mindenre kiterjedő hatalmának a jele volt.

Térjünk át most az emberi természetre. Ádám tulajdonképpen csak az Úr Jézus emberségének előképe volt. Az Oltáriszentség ugyanazt a természetet tartalmazza, mint amilyen a mienk. Emberi testet és emberi lelket, amelyet szeplőtelen, de tisztán emberi anyától kapott. Krisztus Jézusnak az Oltáriszentségben való jelenléte különösen emberi természetének jelenléte és — ismétlem — benne Mária fia, az Egyház feje, prófétánk, főpapunk, királyunk, minden földi dolog tulajdonosa, az emberek és angyalok bírája jelenik meg előttünk. Az emberiség az ő családja. Ö pedig hozzájuk tartozik és azok őhozzá, olyan sokféle és máshoz nem hasonlítható módon, hogy azt le nem írhatjuk.

Nem az angyalok természetét vette magára; mégis a fejük lett. Számára és bűnnélküli anyja részére ezek képezik a mennyei udvart. Már magánál emberi természeténél fogva is csodás fényt áraszt szét különböző karaik felett, mint Szent Dénes (Dionysius Areopagita) mondja.

Az angyalokat nem váltotta meg, mert számukra a megváltás nem volt szükséges. Természetüket sem vette fel. Mégis azt hiszem, hogy számtalan kegyelmük között nincs egyetlen egy kegyelem sem, amelyet nem ő érdemelt volna ki számukra, s amit nem érdemeire való tekintetből kaptak volna meg.

így gyülekezik az egész természet, az angyalok természete, az embereké, az esztelen és élettelen teremtmé-