Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
227 nyéké, Jézus szent emberségének lábainál. A Bárány lábánál, aki már a világ alapítása előtt feláldozta magát. Az Oltáriszentség a természet királya. Az uralom a vállain nyugszik. A neve pedig Csodálatos, az eljövendő világ Atyja, béke Fejedelme. Országa megnövekszik és békéje végnélküli. S mi többet kell még mondanom, minthogy ez az egyetlen igazság, amin boldogságunk alapszik? Kimondhatatlan örömmel, imádásraméltó végtelen tetszéssel, minden természetes elragadtatást felülmúló ujjongással egyesítette az Ige isteni személye szent emberségét az isteni természettel. így hat át és áraszt el mindenegyes emberi természetet teremtetlen tökéletességeivel. A Teremtő teremtett természetet vesz fel és így legbensőbb részt vesz önmaga teremtésében. S itt van, itt az Oltáriszentségben e csodálatos szent titoknak, minden reményünk forrásának, minden örömünk eredetének és minden kiválasztott lélek boldogságának valóságos és élő teljessége. Ó, mik lennénk akkor, ha az örök Ige nem testesült volna meg. Ha a Nap az égről leesnék, nem lenne olyan nagy szerencsétlenség, mintha sohasem testesült volna meg Jézus és az örök Ige nem vette volna fel emberi természetünket isteni természetébe. Hogyan is tudunk annyira megfeledkezni magunkról, hogy a földi dolgokhoz tapadunk? Nem minden fény ebben a fényben merül el? Nem ebbe az egybe torkollik-e minden gondolat? Micsoda a többi tudomány ehhez képest? — Halvány mellékbolygók, amelyek csak azzal a fénnyel világítanak, amelyet a testté lett Igétől vettek kölcsön, attól a fénytől, amely minden embert megvilágosít, aki e világra jön! Szóljon ezért minden imádásunk a természet Királyának, ki alázatossága következtében az Oltáriszentség szerény leple alatt rejtőzik! 15*
