Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
223 ban. Mi pedig mégis gyakran közönyösek és szórakozot- tak vagyunk. Hatékonysága lehet fizikai vagy erkölcsi, vagy mindkettő együtt, de mindenhogyan csodálatos, kegyelemteljes és magasztos. Ó, milyen csodáknak váltunk mi színterévé Jézus szeretete által! Egészen elmerültünk Istenben. Mennyország vagyunk már a földön. Mi, igen mi, akik ismerjük magunkat! Szedjük össze magunkat és oltsuk el a földi gondot és a világi kívánságok minden zaját, töltekezzünk Jézus jóillatával, aki talán még bennünk van. Imádjuk e csendes belső templomban, ahonnan éppen csak most vonult vissza. Ó, bárcsak siettetné azt az órát, amikor örökre lakást vesz nálunk. Azt az órát, amikor úgy lesz a mienk, ahogyan most még nem bírhatjuk. Amikor úgy birtokoljuk majd, hogy soha többé el nem veszítjük! 3. FEJEZET. A természet, a kegyelem és a dicsőség. Szeretettel, tisztelettel és hűséggel eltelve, bátortalanul tekintünk fel az Oltáriszentségre, a szentségtartóban levő trónjára. Tudjuk azt, hogy maga Jézus az, aki e sűrű, titokzatos fátyol mögé elrejti magát. Jézus Isten és ember, de itt különösen és mindenek előtt emberi természete szerint van jelen. Az Oltáriszentségnek sajátságos kiváltsága ez. Jézus ember, aki az emberek között létezik, lakik, hogy kormányozza és vigasztalja őket. Jézus Isten, de nem csak Isten, hanem Isten-ember. Kedvét találja az emberek fiaival lenni. Itt van szenvedésmentesen, megdicsőült testtel, mint az égben. Igényei és jogai, mint Istené, számtalanok. Teremtet- len bölcsesége és dicsősége, mint a Szentháromság második személyéé, csodálatos. Ki nem mért uralma, mint Teremtőé, határtalan. Itt van a szentségmutatóban, em-
