Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
205 remtés. Az isteni tökéletességnek sokkal nagyobb mélységeit világítja meg. Isten hatalmáról, bölcseségéről és jóságáról, végtelen szentsége, igazsága és irgalma azonosságáról olyan tiszta képet nyújt, hogy ezzel azt a fényt, amit róla a teremtés ad, össze sem lehet hasonlítani. A megtestesülés bármely titka többet tanít Istenről és utairól, mint az egész világ. Azonkívül egyesíti magában az emberi lélek örök érdekeit. Ezért mindent, ami ehhez a tárgyhoz tartozik, különösen figyelem tárgyává kell tennünk. Nincs semmi, amit olyan alaposan meg kell ismernünk, mint a szent megtestesülést. Semmi nem lehet számunkra közvetlenül és állandóan olyan hasznos, semmi nem érdekelhet bennünket mélyebben, főképp ha vonzódunk a lelki dolgokhoz, s ha nem teljesen testileg gondolkodunk, mint a megtestesülés. A megtestesülés ismerete nem csupán a tudomány tárgya. Nem, mert ezt éppoly jól megszerezhetjük az Egyház ünnepei és imái révén, mint a teológiai iratok olvasásával. Az igazi áhítat javarészt ettől függ. Minél többet tud valaki Jézus titkaiból, annál könnyebb és jólesőbb lesz az elmélkedés gyakorlása. Áhítata az Egyház szent időiben növekedik és a szentségekhez nagyobb tisztelettel és szeretettel fog járulni. Ezért merít az Egyház is új erőt, új életet és új meg- szentelődést belőle, hogy így gyermekeit kioktassa a megtestesülés tanában. Jézus mélyebb megismerése bensőbb szeretetet ébreszt iránta, az Egyház szentsége pedig a Jézus iránti szeretetben áll. A megtestesülés tanának két főforrása van: a skolasztikus és a misztikus teológia, A skolasztikus teológia az a bánya, ahonnan a pap és tanító bölcseséget merít. Ezt az ismeretet azután helyes mértékben a nép befogadó képességéhez mérten hirdeti. A misztikus teológia inkább a Szentlélek műve a tiszta és az igaz lélekben. A legtöbb esetben szükséges előfeltétele a már meglevő alapos ismeret is, ami a